Csillag

Na lássuk mi is volt még itt az elmúlt időszakban....

Brazília után egyik reggel Nairobiba hívtak, úgyhogy 55 percem volt hogy összekapjam magam és elinduljak Kenyába.

Ha hiszitek ha nem, Kenyában tél van. (Mondtam már hogy én csak télen megyek mindenhova???) Laza 4 és fél óra után landoltunk a szafarik földjén, és a hotelba érve azonnal le is foglaltunk egy szafarit, és megbeszéltük hogy félóra múlva vacsora lent a hotel éttermében. Én mint mindig, gyors átöltözés után megyek le, sehol senki.Gondoltam megyek egy kört a medence körül és megnézem újra. Hát mikor visszamentem, az izlandi másodpilótánk árválkodott ott egyedül. Mivel később sem jelent meg senki, így ketten ettünk, ő kicsit feszengett eleinte, amit nem értettem, de aztán megláttam a karikagyűrűt az ujján. Leesett hogy miért olyan óvatos, és elmondtam neki hogy az én barátom is másodpilóta és most fejezi be a tréninget. Egy pillanat alatt felderült az arca és máris felszabadultabb lett,ennek örömére a báránybordára rátoltunk még két sört is.

Másnap reggel 7kor keltünk, és két másik lánnyal be akartuk célozni a szafarit, de nagy szerencsétlenségünkre locsogott at eső, és a hotelban azt mondták, maximum a füvet fogjuk látni, állatokat tuti nem, így csalódottan lemondtunk az áhított szafariról, pedig már nagyon rákészültünk. No de sebaj, legközelebb, így szafari híján átsétáltunk a maszáj piacra, ahol gazdagabb lettem egy hatalmas képpel, és némi kisebb afrikai szuvenírekkel. Mivel én alkudozásban elég gyengusz vagyok, így a kínai lány alkudta le a képet, meglehetősen szép eredménnyel.

Kenya után kaptam egy offot, és este már ott volt másnapra beírva egy fincsi kis Trivandrum, eredeti nevén Thiruvanathapuram, ami India déli csücskében leledzik. Jó kis éjszakai odavissza móka, odafele borzalom mint mindig, visszafele meg....állunk, várjuk az utasokat, akik jönnek is, és mind szőke....nézem, mi a fene...teli voltunk, és kb 80% német. Szerintem valami másik járatot törölhettek, és hozzánk foglalták őket át,akárki ötlete is volt ez,nagy zseni az ürge. Hálistennek nagyon csendesek voltak mint mindig, úgyhogy jól kifogtam.

Hazamegyek, nézem a következő napot, és ott virít egy Düsseldorf. Ennek nagyon megörültem, bár az időpont rettentő szar volt, plusz mindenki dolgozott, meg én sem éreztem túl jól magam, mert a barátom hazahozott valami vírust Kuala Lumpurból és felváltva ültünk a wc-n hehe. Odaérve gondolkodtam mi legyen és mivel jobban éreztem magam, plusz a nap is valami furcsa okból kifolyólag hétágra sütött, vonatra ugrottam és már mentem is le Kevelaerba. Bogi meg Peti akkor szálltak le mikor én felültem a vonatra, és pont akkor értek az állomásra mikor én. Hazafele menet megálltunk egy vásárlásra, majd kiültünk a napra sörözni (éljen Európa mikor ramadán van), majd pedig hazafelé úton vételeztünk egy másfél kilós dönert(fejenként,mért mit gondoltál), és azt Petiéknél be is toltuk. Mivel ők mindketten reggelesek voltak, és este 10 körül Bogi minden második mondat után bealudt a kanapén, így inkább aludni tértünk, hogy frissen (lószart) keljünk reggel 5-kor. Ők kisebb reggeli pánik után dolgozni indultak, én meg vissza Düsseldorfba, reggel 7-re a hotelban is voltam. Még pont volt időm hogy visszafeküdjek aludni 4 órára, aztán irány vissza Dubai. (Petinek ismét köszönöm a szállást)

Ezután a düsseldorfi móka után kaptam két offot, majd következő reggel csörög a telefon, Velencébe kell menni.

Innen folyt köv.

Fene a pofámat baromira lemaradtam de nem volt hozzá se kedvem, se ihletem, se időm főleg hogy írjak, de amikor időm lett volna, azt általában alvással kellett töltenem mert hulla voltam.

A júniusi mentrendbe a Genf után még becsúszott egy Shanghai, ahol baromira beteg voltam, és azon hezitáltam mi legyen, a hotelban maradjak-e, vagy kimenjek, de győzött a kíváncsiság, meg a szép kínai pagodák és kertek.....az egész napot végigprüszköltem, úgyhogy az élvezet annyira nem sikerült mint a másik két lánynak, de azért hősiesen mentem és fényképeztem, amikor kiláttam a könnyező szememen.

A július baromi sűrűn kezdődött, mindjárt elsején lesuhantuk Perthbe, ahol ugyanazzal a lánnyal volt szerencsém várost nézni akivel pár nappal azelőtt Shanghaiban baragoltunk. Sok minden látni és csinálnivaló lett volna de a többsége szabadtéri elfoglaltság, és ezt némiképp keresztülhúzta a hideg meg az eső.

Alig értem vissza Ausztráliából, rögtön elhúztam Cape Townba. Én rögtön tudtam hogy muszáj szereznem valakit akivel elzarándokolok a Jóreménység fokához. Kérdezgettem ott a személyzetet, ki akar jönni,mondták ők alszanak (!!!).Kérdem mért voltatok már itt? Mondják igen, kb 5-ször. Kérdem tőlük, hogy megéri-e elmenni a Jóreménység fokához, mennyire van messze stb, erre mondják hogy jaaaaa ott még nem voltak.... (????) Én nem értem ezt,hogy ott vagy 5-ször Fokvárosban, és soha nem mész el a Jóreménység fokához.... Ezek normálisak ezek az emberek????

Mikor megérkeztem Dél-Afrikából, egy nap alvás után újra magamra húztam az egyenruhát, és elhúztam a Fülöp-szigetekre, 18 órára, ahol az idő rövidsége meg a hurrikán miatt nem sok mindent tudtam csinálni azon kívül hogy a pilótákkal elmentünk sörözni és bőrig áztunk, majd hazafele lefutottuk a félmaratont mert majdnem bepisiltem úgy kellett. Félúton bőrig ázva beszaladtunk egy benzinkútra, majd miután könnyebb lettem úgy 2 liter sörrel, már nagyon nyugodtan sétáltunk visszafele a hotelba, nem törődve vele hogy a papucsunkba egyik oldalon befolyt, másik oldalt kifolyt a víz.

Mikor visszaértem, már eléggé készen voltam, mert ezt mind 10 nap alatt sikerült lerepülni. Akkor volt 2 offom, majd 13-án a Graduation Ceremony, ahol teljes értékű crew-vá avattak, merthogy letelt a próbaidőm. Az egész napos hacacáré után másnap mentem volna Johannesburgba, de már kicsit teli volt a hócipőm a sok idióta ismeretlen emberrel, meg úgy általában mindennel, és szerettem volna azokat látni akik a szívemek kedvesek, így hirtelen felindulásból elcseréltem a Joburgomat egy Düsseldorfra.

Petiék ott vártak a reptéren, felvettem a zsét a hotelban és irány Kevelaer. Úgy esett az eső mintha nem július lenne, de engem ez érdekelt a legkevésbé. Gyors átöltözés és Prinzenhof, ahol gurult a Radler meg a tequila, meg a nevetés is sűrűsödött ahogy érkeztek az emberek.Az éjjel közepén szó szerint úgy tettek ki minket hogy zárnak. Másnap egy másik ismerőssel találkoztam, ittunk egy kávét meg magamhoz vételeztem egy normális szendvicset Kampsban (itt mért nem lehet enni egy rendes szenvicset???), és a szükséges bevásárlás és városban sétálás után beültünk ebédelni.Az idő is megszánt minket, mert kisütött a nap. Ebéd után aztán készülődés és irány vissza Düsseldorf, még volt egy óránk amit a hotelszobában az ágyon dögölve töltöttünk,és amit a többiek nagyon élveztek, főleg Gergő amikor Peti ránézett :D Én úgy röhögtem, és olyan sokat, hogy ezért a 2 napért bármilyen járatomat elcserélném akármikor. Mindenki offos volt és ráért, külön öröm hogy még Szilvi is átjött Frankfurtból. Kicsit feltöltődtem, mindjárt nem volt olyan sötét a világ mint előtte.

Mikor visszaértem, lerepültem egy maratont, ami este kezdődött, lementem Indiába, meg vissza, reggel hazaértem, összepakoltam a maradék dolgokat, és kimentem a reptérre. Felszálltam a bécsi járatra, ami este 10-kor szállt le (ottani idő szerint, ami az én órám szerint éjfél....), ott még vártam éjfélig, mert apu 10-ig dolgozott,akkor indultak el Bécsbe értem. Mikor odaértek, kiderült megígérték a húgomnak, hogy felvesszük Pesten (értjük hogy ha Fehérvárra mész, Pest NEM esik útba), így aztán reggel 4 volt mire hazaértünk......és én még mindig nem aludtam azóta hogy elindultam Indiába.......én úgy kész voltam, hogy kb 3 napig aludtam egyfolytában.

Az idő annyira jó volt, hogy onnan hogy este leszálltam, elkezdett esni az eső, és a 12 nap alatt amit otthon voltam, egy nap sem sütött ki a nap.....azon kívül hogy elintéztünk pár dolgot, mint fodrász-bank-nagyszülőlátogatás,meg hogy kétszer elmentünk vacsorázni,semmit nem csináltam, és baromi jól esett. Nem volt kedvem sehova menni, semmit csinálni,az volt a legnagyobb pihenés hogy semmit sem csinálok.Annyit vagyok úton, hogy ha nyaralok, nem akarok repülőgépeket látni,meg menni sem akarok sehova.

A visszaút kicsit stresszes volt, végül Zürichen keresztül jöttem vissza, tiszta extrén sport készenlétis jegyekkel utazni (aki nem érti mi az: olyan repjegy, hogy ha van hely elvisznek, ha nincs, maradsz....ettől kedvezményes).

Most meg egész hónap standby, és minden nap nézegeted hogy mit kaptál: offot, otthoni standbyt, reptéri standbyt, vagy járatot.

Elsőként egy itthoni standbyt kaptam, reggel 4-10-ig. Előző nap persze 11-re értem haza, aludtam 5 órát, és 4 előtt kicsivel felébredtem. Úgy éreztem, mindjárt hívnak. Jól éreztem, 4.20-kor csörög a telefon, mondja a nő, ez a járatszám, ez a felszállás időpontja, és Sao Paulo. Én rosszul lettem, mivelhogy 5 órát aludtam, és egy órám volt hogy összekészüljek a 14 órás járatra......nem annyira éreztem úgy reggel 4-kor hogy ez nekem jó lesz. Még jó hogy a bőröndöt összepakoltam előző nap, bikinitől kesztyűig minden volt benne.Gyorsan megnéztem milyen idő van ott, és már húztam is. Nem kommentálom hogy milyen hosszú a 14 óra a levegőben..... 7 óra az időeltolódás visszafele, délután 4-re értünk oda. A kapitány mondta tud egy jó  helyet,menjünk el vacsorázni. 6-an verődtünk össze a lobbiban fél órával később. A Morumbi Grill-be tartottunk, aminek az a lényege, hogy svédasztalon van mindenféle saláta meg köret, azt onnan elveszed és leülsz. A brazil srác kitolta a kis kocsit rajta a piákkal és akkora Caipirinha-t dobott össze ott a szemünk láttára, hogy alig bírtam el. Akkor kiosztottak egy kis papírt, amire fel volt rajzolva egy marha.A különböző részei meg voltak számozva. Majd kaptunk egy kártyát, egyik oldalán "oké jöhet", másik oldalán "köszi elég lesz". És elkezdik hozni a húsokat.Nyársakon. Egyben sütve. Odateszi melléd és vág belőle egy szeletet.A közepe kellemesen rózsaszín, medium. Vajpuha.Mutatja melyik számú hús a képen. Aztán egy másik. Aztán kolbászokat hoznak.Aztán oldalast.Aztán csirkeszíveket nyárson sütve. Aztán másmilyen kolbászt.Aztán a marhának mindenféle részét, néhányat kocsin tolnak ki akkora. Hatalmas késekkel vagdossák a tányérodra a csodásan fűszerezett, szaftos,vajpuha húsokat. A köretek között szushit találtam, mivel még soha nem ettem, így  vettem belőle megkóstolni, de kb 2 után el is döntöttem hogy zabálja a moszatot aki akarja, én maradok a marhasteaknél, és a nyers hal helyett is inkább a felsálat preferálom.

Úgy telizabáltuk magunkat, hogy mozdulni sem tudtunk, rágurítottuk a gyönyörűséges brazil koktélokat, és alibisétálással zártuk a napot. Reggel 7-kor ébredtem, mintha legalábbis 12 órát aludtam volna.Egy darabig nézelődtem, aztán inkább lementem reggelizni,ahol telitömtem magam baconnal, mondván a marha már csak nem veszik össze a disznóval odabent. 9.30-kor az uruguay-i lánnyal bevettük a várost. Sok látnivaló nincs mondjuk, nem kifejezett turistaparadicsom ez a Sao Paulo, de azért megnéztük.Kicsit veszélyes, sok a hajléktalan, és ennyi rendőrt még életemben nem láttam az utcákon. Délután 4-ig mászkáltunk, aztán egy forró fürdő után (Brazíliában is tél van, naná, mindenhova télen megyek....) rendeltem egy hatalmas fekete babos marhahúsos kaját, csak hogy tartsam az irányvonalat. Szerintem a gyomrom itt mondta be az unalmast, mert baromi szarul lettem. Egy nagy kő ült a gyomromban. Próbáltam aludni, de csak 1 órát sikerült, és este 10-kor idő volt, menni kellett. Éjfél körül felmasíroztunk a gépre, és felszálltunk. Aztán felkelt a nap......aztán világos volt.......aztán lement a nap.....és mi még mindig repültünk!!!!Mint egy soha véget nem érő utazás. Újra éjjel volt mire ideértünk. Kaptam 2 nap offot, amit baromi hasznosan töltöttem, evéssel ivással, testi örömökkel és még több evéssel-ivással, éljen a Ramadan, csupa tiltott dolog.Megtisztulás? Talán majd jövőre.

Itt konstans 45 fok van, 250%-os páratartalom, Ramadan, és izzadhatsz a hosszú ujjú ruháidban, napközben nem ehetsz-ihatsz nyilvános helyeken, hosszú ruhát kell viselned, és egész hónapban nem árulnak alkoholt, a klubokban nem játszanak zenét, nincs buli, nincs bikini, nincs cigi (legalább ez nem érint). Most jöttem rá, csak akkor veszed észre mennyire egyszerű az élet ha ehetsz-ihatsz szabadon, amikor nem lehet, és rájössz hogy nem ,nem megyek be ide és nem veszek egy kávét, vettem egy ásványvizet de nem lehet meghúzni, nem tudok beülni egy sörre, nem veszel egy fagyit, vagy fahéjas sütit,vagy egy sajtburgert a mekiben. Majdcsak vége lesz ennek a Ramadannak előbb vagy utóbb. Addig meg ülünk és csörgetjük a villát 19.00-kor és amikor arab apánk 19.04-kor a hangosban elénekli hogy jóétvágyat, akkor nekiesünk az Iftarnak, és beesszük a jó arab étkeket.

Anyuval beszélek a minap telefonon, mondja hallgatta otthon a rádiót és a légiutas-kísérőkről volt szó.Mondták hogy ez nem fizikai munka.

Aki erről meg van győződve, annak összeállítottam egy tréninget (leendő szakmabelieknek is érdemes tréningezni):

1. Keress egy nagy vasajtót ami kicsit be van rozsdásodva és emiatt baromi nehéz becsukni,vagy egyáltalán megmozdítani. Nyitogasd-csukogasd párszor, majd próbáld újra erős szélben is.Lehet nehéz ablak is, lehetőleg emeleti.

2. Keress egy kb 80 kilós tárgyat amin kerekek vannak, és rakd tele üdítős dobozokkal/ tálcákkal.Minden tálcára tegyél egy 2 kilós súlyzót. Húzogasd ezt a vas tárolót hegynek felfele, minimum 20 alkalommal egy nap. Nagyon fontos hogy viselj közben magassarkú cipőt.

3. Rakj össze egy kupac könyvet és/vagy összehajtogatott ágyneműt, vegyél fel egy kupacot, és vidd hegynek felfele, lefele pedig gyere nagyon lassan, néha tegyél le egyet a súlyból.

4. Szerezz egy nagy fémdobozt, és rakd tele palackozott ásványvízzel/dobozos üdítővel, fém kancsókkal, magazinokkal. Keress olyan polcot ami a fejed felett található.Tedd fel a teli dobozt, majd vedd ki és tedd a földre.Eztután tedd vissza. Némi gyakorlás után csináld ezt meg sok dobozzal, vedd ki és tedd vissza őket. Ezek után cserélgesd a dobozokat, vegyél ki egyet, a mögötte lévőt is vedd ki, az előzőt tedd vissza és végül a maradékot is tedd vissza.

5. Keress egy széket és tedd a tálcákkal töltött kerekes fémtárgy mellé. Guggolj le, vedd ki a tálcát egy kézzel,nyújtsd ki a kezed és tedd le a székre.Ezt ismételd másfél órán keresztül.Közben egyensúlyozz hogy a 2 kilós súlyzó le ne guruljon. Amikor befejezted, csináld újabb 50 percig visszafele, vedd fel a székről, guggolj le, tedd a kerekes fémtárgyba.Ezt is ismételd másfél órán keresztül.

6. Fogj egy fém tálcát és egy fém kancsót, amit tölts meg folyadékkal. Így sétálj 10-15 percig a tálcát és a kancsót a mellkasod előtt tartva. Aki már sokat gyakorolt, megpróbálhtja mozgó járművön és/vagy földrengés közben.

7. Fogj áltagos méretű bőröndöket, tedd őket mérlegre és pakolj bele különböző dolgokat amíg a mérleg 10 kilót nem mutat. Amikor 10 kilónál van, "rejtsél még el benne" egy kétkilós súlyzót. Ezek után a bőröndöket pakold be a fejed felett lévő polcra, majd forgasd át és ha már úgy tűnik teli a polc, próbálj meg csakazért is mégegyet bepréselni. Ha kell, fél lábbal állj székre.(Csak magassarkú cipőben működik ez a gyakorlat.) Ezt ismételgesd napi 4-szer félórát. Gyakorlottak próbálkozhatnak összetekert szőnyeggel, faliképpel, gitárral, tv-vel.

8. Rakj teli egy kisbőröndöt, és napi kb másfél órát húzogasd.Ebben legyen hegynek fel,lejtőn le, mozgólépcső,sima lépcső,macskakő,havas út, süppedős szőnyeges pálya is. Ez a gyakorlat is magas sarkú cipőben működik.

9. Minden gyakorlathoz viselj műszálas ruhát és sminket, fontos hogy a rúzs a gyakorlatok végén pont olyan legyen mint amikor elkezdted.

10. Az összes gyakorlat alatt (és között) mosolyogj.

Aztán telefonálj be a rádióba és magyarázd meg nekik hogy a légiutaskísérői hivatás nem fizikai munka. Sok szerencsét, jó fogyást, és jó izmosodást.

U.I.: Ha 4 heti mindennapos gyakorlat után nem tudsz aludni úgy fáj a derekad, ne aggódj,nincs miért félned, hisz nem végeztél semmi fizikai munkát.

Nagyon bátrak csinálhatják a gyakorlatokat gyorsvonaton, nyomás alatt lévő helyiségben, hegyen, vagy műkörömmel.Nagyon fontos, hogy a gyakorlatok körülbelül 12-15 órán keresztül tartsanak.Ízlés szerint néha menj ki a hidegbe és ácsorogj ott egy 15 percet, majd gyere vissza és kezdd elölről.Amikor már ez mind nagyon zökkenőmentesen megy, nehezítésképpen gyűjtsél baktériumokat különböző országokból a világ minden tájáról, és azt légkondi segítségével keringesd a szobában.

3 fantörpikus járaton vagyok túl, egy Bahrein amin rohansz mint a töketlen, azán egy Riyadh ami másfél óra és 420-an voltak turistán.....meg persze az elmaradhatatlan Indiám, Trivandrum,amin imádkozol hogy legyen vége a napnak.

Első kettő délutáni móka, az India legalább éjszakai, így a visszaút valamivel csendesebb, nem volt nagyobb gond, letudtam őket, és rohantam is haza.Mármint a barátomhoz haza,aki olyan idegbeteg volt az elmúlt héten hogy azon gondolkodtam nyakon öntöm egy krigli hideg vízzel hátha lenyugszik. Hülyén van megcsinálva ez a tréning,na.

Aztán a végén csak találtunk egy estét amikor elhúzkodtam lazítani, ettünk jó nagy oldalast meg esti romantikus hajókáztunk a vitorláshotel mellett,kellett kicsit a kikapcsolódás neki is. (Főleg neki.)

Reggel aztán korán kelés, csendben kiosonás és irány Genf. Én nem hittem el az előző három járat után, az utasokat. Kedves, udvarias, előzékeny.....imádtam őket. (Főleg hogy visszafele csak 40-en voltak és mind aludt.)

Genfben nagy szerencsénk volt mert 27 fok napsütés és gyönyörű tiszta levegő fogadott minket, és rögtön el is határoztuk hogy gyors átöltözés és már indulunk is a városba.Mivel új a desztináció, arra számítottam mindenki jönni akar majd, de végül 4-en vágtunk neki a városnak. A buszról leszállva szépen bekapcsolom a kamerám, és az meg az mondja nekem: Nincs kártya. A nagy eszemmel legutóbb mikor képeket másoltam a gépre,benne hagytam a kártyát a netbookban, így út közben kénytelen voltam 10 svájci frankért egy memóriakártyát vételezni(mintha a fogamat húzták volna), ha nem akartam képek nélkül hazatérni az útról. A város nem túl nagy, keresztbekasul végig is sétáltuk, a tó partján beültünk egy pizzára (nem, nem váltottuk át hogy mennyibe került) és felültünk a kisvonatra is. Kicsit még sütkéreztünk a fűben ülve a tó partján, aztán azt vettük észre hogy este 8 óra van, és a nap még hétágra süt. 9 körül értünk vissza a hotelba, és az elmúlt fél év legkényelmesebb ágyában aludtam, a legjobb takaróval amit életemben láttam. Olyan jót aludtam mint már régen.

Reggel ráerőltettem magam hogy lemenjek reggelizni, és nem csalódtam, RENDES KENYÉR, franciasaláta, meg igazi francia croissantok néztek velem farkasszemet.Miután teliettem magam, úgy gondoltam ki kell használni ezt a kényelmes ágyat úgyhogy visszaaludtam még 2 órára.

Most meg itt vagyok a meleg,poros Dubaiban, 3 offom van,a lakótársam New Yorkban, a barátom a szimulátorban múlatja a drága időt, én meg ki kéne hogy találjak valamit amivel elfoglalom magam.

Megjöttem Moszkvából, és hogy lássátok milyen szorgalmas vagyok meg is írom gyorsan.

Valójában semmi köze ennek az én szorgalmamhoz, csak most keltem fel, és nem igazán akaródzik semmi értelmeset csinálni és várom hogy a barátom végezzen a szimulátorban és hívjon hogy mehetek segíteni leszerelni a csíkjait (mindig leveszi őket,de a szárnyai elárulják hehe).

Szóval tegnapelőtt elreppentem vissza a messzi Ororszországba ami nincs is olyan messze, mert 4 és fél óra alatt ott lehet lenni.....az én fogalmaim szerint éjjel (éjfél előtt valamicskével) kellett leszállnunk, ehhez képest alkonyat volt.Éjfélkor. Valahogy el is felejtettem hogy ez a Moszkva kicsit másmilyen fekvésű mint ez itt....

A személyzet kivételesen vicces, laza, jókedvű. Most először tényleg élveztem az utat, kár hogy a városba csak 4-en mentünk.Egyedül a kapitány volt a kakukktojás, akinek egy mosoly sem tűnt fel az arcán egész végig,nem tudom mi lehetett ami úgy megülte a gyomrát, de a fapofa az nem kifejezés. FO ex-Ryanaires srác GRO-ból, velünk tartott a városba, én jól eldumáltam vele, vettünk ajándékot a friss feleségének, meg fotózkodtunk a lányokkal.

Sajnos én a nap folyamán elég fáradt voltam mivel éjjel 1-kor értünk oda, és a barátom véletlen felhívott reggel 5.30-kor (mire való a billentyűzár....), majd a kolléganőm reggel 7-kor hogy várjuk meg mert ő is jön (hogy ezt miért kellett 7-kor közölni nem értem, főleg hogy utána nem jött mert elaludt......).Szóval a pihenésem ki volt lőve, úgyhogy lementem reggelizni kicsit korábban mint a megbeszélt 8. Egy ausztrál kolléganőm azt mondta jön ő is de nem számítottam társaságra, mindig ezt mondják....ehhez képest ez a lyányka reggel pontban 8-kor letette a rántottáját az asztalra mellettem,jól el is csodálkoztam. 8.40-kor aztán csatasorba vágtuk magunkat a pénzváltó előtt, hogy némi orosz valutát vételezzünk magunkhoz,és 9-kor már a Vörös tér felé buszoztunk. A jó időben sétáltunk egyet, fotóztunk, én Lenint akartam meglátogatni és kezet fogni de szerencsétlenségünkre nemzeti ünnep volt és a mauzóleum körbe volt építve mindenféle színpadokkal(azt mondták koncert volt előző nap, hogy Lenin lépett-e fel arról nincs információ), így inkább megcéloztuk a Kreml-t. A csapat 3 lányból állt: ausztrál, koreai, meg én, plusz a spanyol FO.Szépen körbesétálgattunk és megállapítottam hogy ez nem olyan nagy cucc.Egy európainak ez nem több mint sima templom, szerintem az Esztergomi Bazilika különb belülről.Ezt a Kreml-t úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas terület körbefalazva, tornyokkal körbekörbe, és belül van egy pár templom meg zöldterület, meg ez-az, és ezekben a templomokban vannak kiállítások, némelyik templomként, némelyik múzeumként látogatható. Sajnos a fegyvertárra nem volt idő mivel oda csak délután 3-kor mehettünk volna, viszont annyi időnk nem volt. A csalódottságomat az időjárás kárpótolta, 27 fok gyönyörű tiszta égbolttal, és kellemes friss levegővel.

Amikor már körbejártunk mindent, buszra pattantunk és vissza a hotelba. Ezek után én félórára visszavonultam, aztán éreztem hogy nem jó ez így hogy itt ülök, így felkerekedtem szupermarket-keresőbe. Nem kellett sokáig keresgélni, kb 10 perc alatt találtam is egyet aholis magamhoz vételeztem egy üveg jóféle vodkát. Ezek után a hotelba visszatérve rendeltem egy helyi borcs-ot, ami hát olyan.....rendben van kaja.Nem mondanám hogy rossz de nem is nagyon jó. Érdekes.

Ezek után pont maradt még 3 órám aludni egyet az indulás előtt.

Visszafele nagyon nyugi volt, utasok rendben voltak, nem voltunk teli, a crew meg nem hagyta abba a röhögést, könnyű kitalálni hogy sok volt a hímnemű személyzet, én jobban szeretek velük dolgozni,nem drámáznak hülyeségeken, megcsinálják amit kell és marad idejük kicsit röhögni is.

Az oroszok szokás szerint bevodkáztak, és egyik oldalról a másikra feküdtek. Egy srác annyira készen lett hogy azt gondolta ő lepihen. Hívnak business class-ról hogy az egyik utasunk épp most ment fel hozzájuk, ledobta a pólóját és most félmeztelenül bealudt,nem tudják felkelteni. A 4 srác elindult hogy megoldják a helyzetet,nagy nehezen felrázták és ráimádkozták a felsőjét. Volt egy kis probléma az ing begombolásával de végül mindenestől visszakísérték Turistára, ahol ő az első székre leült és bealudt. Nem volt vele sok baj utána, mert azt se tudta hol van.Leszálláskor jön a Business class ról az SFS, hogy az egyik utas keresi az ingjét..... viszont találtak egy pólót. Egy perc alatt összeállt a kép, mi sírva röhögtünk, a srácok meg elmentek hogy kihámozzák a részeg csávót a másik utas ingjéből.....kiderült, hogy a mi scácunk pólót vett le de inget vett vissza, és úgy gombolta mintha az övé lenne, fel se tűnt neki hogy nem is inget viselt mikor felszálltunk.Mi annyira nyerítettünk a röhögéstől mikor a srácok kimentek visszaszerezni az inget, hogy muszáj volt elbújni, mert az utasok még ígyis nézegették hogy meghibbantunk-e.

Reggel 6 volt mire végeztünk,és eltartott egy ideig mire megtalálták a kijáratot a nagy alkoholgőzben.

Itália volt az utolsó amit írtam???

Azt se tudom hol voltam azóta. Elő kell vegyem az okos papírom (roster), hogy megolvassam mi a fene történt. Kicsit elhavazódtam, az tipikus eset áll fent, hogy egy seggel akarok több lovat megülni ami nem mindig sikerül, vagy ha sikerül, akkor a blogírás a sarokba van gyömöszölve.(Meg a takarítás, meg a strandolás,meg a meg a meg a....)

Na lássuk. Először is volt két nap offom amit jobbára a lakótársammal töltöttem. Itt kitérnék a lakótársamra egy kicsit. Ha valamiben nagyon szerencsés vagyok mióta idejöttem, akkor az a lakótársam. Egyszerűen imádnivaló, nem csinál idegesítő dolgokat, nagyon könnyű vele kijönni, hatalmas szíve van, kedves,becsületes, egyszerűen imádnivaló, és lassan fél éve lakom vele és egyetlen dolgot nem tudok mondani amivel úgy igazán felidegesített. Mindig jó kedvű, mindig pozitív, ha rossz kedvem van akkor félórát beszélgetek vele és máris jobb, több ilyen embert a földre!!!! Bárcsak mindig ilyen emberekkel laktam volna!!

A hónap végén becsúszott egy Kochi, éjszakai járat tipikus India,lóg a beled a végére, de legalább verekedés nem volt, tiszta szerencse.

A hónap elején volt egy Glasgowm, amin baromi szerencsétlenségemre betaknyosodtam. Úton a reptér felé kezdtem el prüszkölni, de minden előzmény nélkül. A gépen 7 órán keresztül úgy csináltam a szervizt, hogy egy kóla, egy orrfújás, egy vodka, egy orrfújás, egy csirke egy orrfújás.És nem hagyta abba.Amúgy semmi bajom nem volt, nem fájt semmim, csak az orrom folyt megállás nélkül.Mikor odaértünk, kitaláltam hogy én bizony bemegyek a városba, és egy csomag zsebkendővel felvértezve útnak indultam. Hát a szél és a 13 fok nem sokat segített rajtam, egy óra múlva feladtam, és visszamentem a hotelba, vettem egy forró fürdőt, és kitaláltam, hogy baromi luxust csinálok, és rendelek szobaszervizt. Szépen befeküdtem az ágyba a menüvel, és a tv előtt böngészgetni kezdtem. Egyszer csak arra ébredek hogy éjjel van, és én a menü tetején alszom. Másnap lementem reggelizni, hát meg kell mondjam, a Marriot-ban az ágy utánozhatatlan, de a reggeli csapnivaló.

Az orrfolyásom következő nap még megörvendeztetett, aztán ahogy jött el is múlt hirtelen,nem tudom mi a fene lehetett. Még két napig kicsit csirke hangom volt, de ennyi.

Ezen felbuzdulva két nap múlva visszamentem Glasgowba. (ki kapott ebben a hónapban kettőt egymás után????Persze hogy én.) Ezúttal egy román kislánnyal kitaláltuk hogy átmegyünk Edinburgh-ba.Ez nagyon jó ötlet egyébként, mivel a hotel a városközpontban van és 10 perc sétával elérhető a központi pályaudvar.Onnan 40 perces vonatozással máris ott teremhetsz a kastély tövében. (A vonatjegy 11 font odavissza, az sem vészes, és vannak utaskísérők, akik jönnek kávéval, imádok utas lenni mondtam már???) Sajnos a városnézésből a hideg miatt egy buszos városnéző körút lett, mivel a román kislány elfelejtette megnézni az időjárásjelentést, és egy szál pulóverben meg szoknyában indult el a 12 fokban várost nézni. Én adtam neki egy pulcsit a táskámból (amit a hotelben belegyömöszöltem, hátha fáznék a nagykabát alatt), de ez sem segített rajta sokat és baromira didergett,úgyhogy mondtam neki egye fene üljünk a zárt buszba és legyen városnézés buszból, ennek az lett az eredménye hogy a fotóim csapnivalóak lettek. A kastélynál kiszálltunk hogy felmegyünk, de pechünkre elkezdett esni az eső( szegény román kislány fölé tartottam egy esernyőt, mert az is volt a táskámban, kérdezte is hogy a fenébe tettem ennyi mindent ebbe a kis táskába, és meg kell mondjam ezt rendszeresen mindenki megkérdezi, de csak azért mert nem ismerik anyukámat),szóval némi sétafikálás után szépen folytattuk a buszos túrát. Kb este 6-7 volt mire visszaértünk a hotelbe, én bepótoltam a múltkori szobaszervizt, és betoltam egy hatalmas adag Fish and Chips-et, minthogy más tipikus angol dolog nem volt az étlapon.

A visszaút elég gáz volt, 7 óra alatt nem volt idő elmenni pisilni. Egyszerűen lehetetlen volt leülni, a call bellek 2 másodpercenként szóltak. Megittak mindent, a járat végére nem maradt mit kiadni nekik.

Mire hazaértem, ott várt egy papír az ajtó mellett, hogy van egy macskánk. A lakótársam beszerzett egy macskát, akit az előző lakóhelyén vert a többi macska. Minthogy én baromi allergiás vagyok a macskákra, félóra után alig kaptam levegőt, viszketett a szemem és folyt az orrom. A macska egész reggel nyávogott, és mikor a lakótársam elment, kinyitotta a kilincsre zárt ajtómat(!!), és bejött. Ekkor már olyan rosszul kezdtem lenni, hogy elköltöztem 2 napra amíg a macskára valami megoldás adódik. Mint kiderült nem csak én vagyok allergiás a szegény kis jószágra hanem a lakótársam is, és így baromi expressz kellett valaki aki elviszi. Hálistennek talált valakit rá mielőtt elutazott LA-be, így én is hazajöhettem.Amúgy a cicus nagyon kis aranyos volt, és nem igazán tehetett róla hogy én szarul vagyok ha a közelembe jön.

Ezek után volt egy killer Kochi-m. Miért killer? Az időpont miatt. Éjfélkor elkezdesz készülődni rá (előtte aludni esélytelen), 1.25-re ott kell lenni. 3.25-kor felszállsz. 7 körül vagy ott, 8-ra kitakarítják a gépet. Felkelt a nap, te fent voltál egész éjjel, Kochiban helyi idő szerint fél 10,tehát az utasok frissek és kipihentek, te meg mint a mosott szar elkezded a beszállítást és még vissza kell jönni......késtünk is, délután 1-re végeztem...... aki azt gondolja hogy ez nagyon nagy móka az tegye fel a kezét,és levágom neki.

Ez volt tegnap. Tudtam ha bealszom akkor meszeltek az éjszakámnak, fent leszek kb éjféltől, úgyhogy próbáltam ébren maradni, bepakoltam a bőröndömbe Moszkvára, meg elpakoltam, meg vásárolni voltam, meg mindent csináltam, de tudtam ha leülök akkor bealszom. Este 8-ig bírtam, aztán beájultam, és másnap délig aludtam. Most off, és holnap irány Moszkva,milyen szerencse hogy már bepakoltam. (Amúgy ez is tipikus,hogy engem mindig ilyen helyekre küldenek hogy Skócia meg Moszkva ahol még nyáron is hideg van, semmi Seychelles meg Mauritius,tiszta kibaszás, biztos valami átok van rajtam hogy nem tudok megszabadulni a hideg helyektől. Dubai 45 fok, nem mondom hogy kényelmes, de a hidegben mindig megállapítom hogy inkább a 45 mint a 15.)

Hogy belekóstolhassak végre az igazi európai tavaszba (ami időközben nyárrá változott,én meg észre sem vettem), a hónap végén visszatértem Velencébe egy jó vacsorára.

Odafele Shanghait csináltunk, visszafele meg Delhit, mármint az utasokat nézve....olaszok? Nem nagyon.

Odaérve én egy kis olasz kajabevásárlásra gondoltam, de a szerb srác mondta menjünk be a városba, gondoltam hát végülis mehetünk, én nem vagyok semmi jónak elrontója(odavissza buszjegy 2 euro 40). Jött velünk 2 db thai,2 db indiai,1 db nigériai, meg egy szíriai srác. Mindenki először jár Velencében, kivéve a szerb srác meg én.

Bementünk a városba busszal, és a szerb sráccal megbeszéltük, a Piazzale Roma-ról besétálunk a városba, a vaporetto elég drága és úgy állsz rajta mint a szardíniák a dobozban.Erre mondják a többiek, menjünk azzal, csak beférünk vajon egybe??? Mondjuk nekik, ez a vízitaxi, a helyi komp,nem a gondola amire ő gondol a. Jaaaaaaa.....

Elindulunk gyalog.A két indiai missziója egész estére az volt hogy beszerezzenek egy darab velencei maszkot.Nem tudom ki volt Velencében és ki nem, de kb 500 maszk van per bolt, és bolt meg kb 8000.Minden maszk kicsit más, de a boltok akármelyikében találsz legalább 2 maszkot ami tetszik, akármelyikbe mész be.Na most ez a két indiai lány NEM talált olyat ami tetszene, és mintegy 600 bolt meglátogatása után még mindig nem vettek egyet sem. Mi a szerb sráccal már kezdtünk haldokolni az éhségtől, ezek meg ott válogatták a maszkokat órákig (szó szerint).Mi közben ezt kihasználva beneveztünk egy olasz fagyira, ami tudvalevő(kinek mi tudvalevő ugye...) hogy híres arrafelé járva, nem szabad kihagyni,meg azért hogy túléljük az étteremig.

Körülbelül egy óra után ez a szíriai srác megkérdezte, hogy miért árulnak itt ebben a városban tulajdonképpen ilyen fura maszkokat..... megbeszéltük a szerb sráccal, hogy én elmesélem neki hogy velencei karnevál, ő meg kirángatja a hindukat a boltból. Közben a két ázsiai annyira fényképezett hogy valahol a kis utcák mélyén elvesztettük őket.

Körülbelül 2 és fél óra után értük el a Szent Márk teret, ahol a szíriai srác feltette következő nagy kérdését a székesegyházra mutatva: Ez mi ez a templom itt?(Ezek hol jártak iskolába?????És én miért nem kérdezem meg Kuala Lumpurban hogy ez a két nagy torony ez itt mi?)

Ekkor éreztük a szerb sráccal hogy inkább menjünk enni(az indiai lányok a Szent Márk téren lévő helyre akartak beülni ahol a hegedűs kvartett játszik élőben, és 20 euro egy kávé....), és kerestünk egy jó kis éttermet ahol kiültünk a teraszra. Itália felkiáltással javasoltuk, igyunk bort,mire a hinduk közölték ők nem szoktak inni. Mi a szerb sráccal csak kikértünk egy jó kis Pinot Grigiot, és azt elszürcsöltük, mindenkinek szívejoga az ásványvizét inni, de mi köszöntük nem kértünk belőle. Kikértünk egy nagy adag Spagetti Carbonarát.A többiek gyanúsan hallgattak. Egyszercsak a nigériai lány megkérdezi: mi az hogy pomodoro? Akkor kezdett derengeni hogy ezeknek az étlap semmit sem mond, pedig angolul volt,csak feltételezték hogy a paradicsom az megy olaszul azért. Erre nagyon felbátorodtak és kikértek ketten egy pizzát a szíriai sráccal.A hindu lányok még mindig tanácstalanul ültek. Az egyikük megfázásra hivatkozva választott egy levest, a másik meg hallgatott. Kérdezem nem-e éhes esetleg most így estefelére. Mondja,hát éhesnek éhes, de nem eszik se disznót, se marhát, a tengeri cuccokat meg nem szereti....hát mondom nézd, van itt négysajtos gnocchi, meg pizza margarita amin abszolúte nincs hús, sőt van másmilyen vega pizza is, meg olasz zöldségleves...mondom csirkét sem eszel? De azt igen. És akkor megvolt a mentő ötlet. Csirke curry volt az étlapon.

És a hindu kislány Olaszországban végre boldog volt, nagy vigyorral nézegette a curryjét és megmondta: ez nagyon indiai féle!! Eljött Olaszországba, és az egyetlen dolog amit sikerült tennie, hogy evett egy csirke curryt egy olasz étteremben.

Mi a szerb sráccal egymásra néztünk, ő legyintett én meg röhögtem, és koccintottunk a jó kis olasz borunkkal.

Visszafele kicsit elkeveredtünk, mert közben besötétedett, és a többiek 2 percenként elmondták: ti vagytok a túravezetők, hogy lehet hogy eltévedtünk? Talán mert minden kurva piszlicsáré utca meg híd pont ugyanúgy néz ki.

Már 11 volt mire a hotelba értünk,mindenki megígérte, hogy reggelinél találkozunk. Kitalálja valaki 10 pontért ki ette lent egyedül a mortadellát a pármai sonkával reggel???? Naná hogy én. Nem számítottam társaságra amúgy, tudtam hogy senki sem fog lejönni.Ittam egy jó erős olasz kávét,majd ezzel a lendülettel, koffein ide vagy oda, felmentem és visszafeküdtem aludni. 2 óra múlva keltett az ébresztő hogy menni kell.

Mindig le vagyok maradva ahhoz képest hogy hol tartok valójában, lássuk csak mi is volt még.
Kuala Lumpur után hirtelen felindulásból csináltam egy Islamabadot, én nem bánom a pakisztáni utakat hogy őszinte legyek, én eddig barátságos és udvarias,egyszerű embereknek ismertem meg őket, még ha rossz hírüket is keltik a médiában mostanság, szerintem pl sokkal barátságosabb nép mint az indiai.
A járat rendben volt, sok volt a meló mert teli volt, de én nem bánom ha dolgozni kell, csak azt nem szeretem ha bunkók. Általában a legjobb tudásom szerint segítek mindenkinek, de ha bunkók akkor azt nem bírom.

Másnap Chennai, erre már úgy készülődtem mint a hátramenés, volt szerencsém már hozzájuk, és őszintén mondom, hálát adok az égnek hogy nem Indiába születtem.
Alapjában véve nekem nincs bajom velük, főleg ezzel az angolul egyáltalán nem beszélő munkásréteggel, általában mond valamit, és vigyorog meg billegeti a fejét, erre te adsz neki valamit, és ugyanez a válasz,megin  vigyorog rád és billegeti a fejét. Nekem ezzel nincs gondom, de ami itt volt, az kész állatkert. A hátsó részben CSAK férfiak ültek, meg egy család egy kisegyerekkel. Én meg szerencsémre hátulról indultam a bárral. Ezek megrohantak, mindent kértek, "madame madame", és mire az egyiket kiszolgáltam, az előző megint akart valamit. Esküszöm nem tudtam haladni, ugyanott álltam már vagy 10 perce, és ezek nem hagyták abba. Mind whiskyt akart, meg sört. Tudvalevő hogy ezek nem bírják a piát, ezért a 2-3 whiskyt egyáltalán ki sem adtam.
A kaját lepotyogtatták a földre, a kezükkel ettek, és utána a ragacsos rizses kezével megfogja a kezem,hogy "madame..." Én már az elején éreztem hogy ha nem kezdek el röhögni az egészen, akkor sírni fogok a végére.Ezek mindent összedzsuváztak a rizseshúsos kezükkel, azzal markolták a távirányítót, a citromos kéztörlővel amit kiosztottunk, a talpukat törölgették, és aztán a kezembe próbálták adni.A tálcájukon mindent felhalmoztak egy nagy halomba, hogy esélytelen legyen elvenni. Én már csak röhögtem, odaadta a tálcáját,akkora hegyet épített rá mint a Csomolungma, és egy "madame!!" után még a halom tetjére helyezett sréhen egy használt szalvétát,ami úgy ült a tetején, hogy amint megmozdítottam a tálcát, természetesen minden lepotyogott körbe róla. Mondom neki röhögve, te barátom, te jó kis hegyet építettél nekem.Ez meg néz rám vigyorogva, és kicsit megbillegeti  a fejét....
Mikor végre a szervizzel végeztünk, ezek kezdtek beállni az egy szem felestől, és egyik barátunk behányt maga elé a székén.Először azt takarítottuk. Utána még másik kettő is eljátszotta ezt.
Egyszercsak az egyik jómadár odajön, megáll a wc előtt, és elhányja magát. Végig az ajtót(nem a wc,hanem a repülőgép ajtót), a kolléganőm székét támlástól, egy másik kolléganőm lábát, saját magát.....nem akarom részletezni, remek illatok keletkeztek ott hátul, meg az étvágyunk is megjött, pont akkor készültünk végre mi is enni valamit....helyette hányást takarítottunk.Micsoda álommeló...
Mire ezzel elkészültünk és kifújtunk egy fél doboz légfrissítőt, középtájon a kabinban valamin összeverekedtek.Úgy kellett szétszedni őket.Nagy nehezen leültették őket, 5 perc múlva menni kellett vissza mert ott csépelték egymást.Nekem már annyira elegem volt, meg az egész olyan valószerűtlen volt, a beszállítástól kezdve, hogy én csak röhögtem mindenen,és valami furcsa érzésem volt, hogy én odamegyek.Általában elkerültöm a balhét, de most úgy éreztem én odamegyek.
Mondom a cingárabbiknak: de uram, ez szerintem egy nagyon kellemes járat, muszáj itt verekedni?Erre mondja: nagyon kellemes, nagyon kellemes....Mondom neki mi itt a probléma? Mert én nem szeretem ám ha valaki elrontja a kellemes járatom.Erre mondja: nem aggódunk kellemes járat, barátom csak ő....mondom én nem úgy láttam az előbb mintha nagy barátságban lennétek....Madam, nagyon kellemes járat...mondom oké akkor ez maradjon is így ám...Oké Madam, no problem no problem.
5 perc múlva visszamegyek, ott ülnek.Mondom mi a helyzet errefelé? Azt mondja: kellemes járat madam....én már annyira röhögtem, hogy nem bírtam visszatartani, mondom neki látod ezt már szeretem, nagyon büszke vagyok rátok, de azért még visszajövök megnézlek később is.Erre kezet fog velem, és vigyorog,oké madam oké madam. Az SFS-em nem győzött hálálkodni hogy kimentem, neki akkora volt a feje hogy majdnem felrobbant, és nem igazán tudta mit mondjon nekik. Ezeket csak így lehet kezelni, kicsit úgy mint a gyerekeket.Az indiai nő aki a családjával ült ott,rámnézett, és azt mondta, ő ezt nem tudná csinálni, áruljam el neki mi a titkom, mert neki tuti drogokat kéne szedni hogy ezt végigcsinálja,és kérdezi hogy vagyok képes még mosolyogni ezek után. Mondtam neki ,nagyon egyszerű: vagy röhögsz rajta vagy kiakadsz és bezárkózol a mosdóba mert máshogy ezt nem lehet elviselni.
Leszállásnál a kis indiai odarakja az ölébe az öv egyik felét de nem csatolja be.Mondom neki, uram, ez nincs ám becsatolva...erre vigyorog, billegeti a fejét, és úgy néz rám mint a rossz gyerek aki éppen valami csínyre készült.Mondom neki, ez vicces volt de nem ér csalni,muszáj bekötni. Erre ő csalódottan beköti magát, a többiek meg röhögnek rajta, nem jött be.
Én mikor hazaértem, úgy dőltem be az ágyba mint egy zsák krumpli.

A sztorihoz tartozik, ebben a hónapban idegesítő crew hónap van. Ki más lett volna a kellemes Chennai-omon mint a lengyel barátnőm az előző járatról....nem elég ez a járat,még van hozzá ő is,hogy kellemesebbé tegye... már szedtük össze a tálcákat, mikor az egyik utas megébredt és szerette volna elkérni a reggelijét. 3 féle kaja volt, omlett,rántotta,meg valami vegetáriánus (a másik kettő nem vega kaja).Kérdem az utast, mit enne,vega vagy nem vega.Mondja,nem vega. Mondom kedves kolléganőmnek, kihoznád a reggelijét? Én addig összeszedem a maradék tálcát. Erre azt mondja melyiket. Mondom a nem vegát.De melyiket.Mondom a NEM VEGÁT. Erre közli, kérdezzem meg az utast....én ezt nem értem tényleg, ott ül az utas, ott van előtte a menü, láthatóan nem érdekli melyik kaját viszed ki neki, akkor miért akarod még nehezebbé tenni a saját életed, hogy aztán meg keresgesd amit választ mert pont azt nem találsz...de ez meg csak ott állt és cöccögött már megint. Később a konyhában kishíján hisztériás rohamot kapott, hogy miért nem megy ki senki a call bellhez. Az sfs pont leszarta a verekedés után az egészet, én meg előtte takarítottam el egy nagy adag hányást, és nem éreztem úgy hogy szeretnék kimenni. Erre megnézi, 29 Alfa, Anikó kimehetsz ehhez.És a kezembe adja a tálcát.Mintha bizony a főnököm lenne.Én úgy felhúztam magam, hogy mondtam neki hogy lazítson le mert így nagyon hamar meg fog halni szívrohamban.A többiek mögötte röhögtek.Erre felkapta a tálcát és kirohant a kabinba.Mikor visszajött, hisztériázni kezdett, és kioktatta az egész crewt hogy "de hát ki kell menni ha hívnak az utasok....ez a munkánk....ezért fizetnek...." mondom és ha nem mész ki 5 percig kevesebbet kapsz jövő hónapban? Vagy extra pótlékot adnak hogy feltakarítottam a hányást az előbb? Az SFS teljesen oké volt azzal hogy leültünk pár percre a sok történés után, ez meg ott pattog. Az ilyennek kéne a Ryanairnél dolgozni, ott kellenek az ilyen buzgómócsingok,jó vezető lenne belőle, ott az egész cégvezetés ilyenekkel van tele, persze a bázisvezetésre értem, ez a tipikus nincs életem- csak a munka- buzgómócsing-spicli aki felnyomná az anyját is a főnöke előtt ha attól jobb munkaerőnek tűnne. Utálom az ilyen embereket, ki nem állhatom őket.10 perccel később tüntetőleg odaült mellénk, és minden call bellnél pofákat vágott. Én már nem bírtam elnézni, fogtam egy tálcát.Kérdezik a többiek hova megyek.Mondom aggódom mások egészségéért, nem akarom hogy valaki szívrohamot kapjon. Erre mindenki elkezd röhögni, egyedül a szentem volt olyan okos hogy nem értette meg, hogy rajta röhögünk és rá értettem, és megszólalt: igen, mi van ha valaki rosszul van és azért hív?? Erre mégjobban kezdtek a többiek röhögni, én meg inkább kimentem,mert a butaságot is nehezen viselem.

Az idegesítő kollégák mondjanak le.

1-3. Glasgow
4.OFF
5-7.Glasgow
8.Rest
9.Kochin
10-11.OFF
12-14. Moscow
15. Bahrein
16. Riyadh
17. Trivandrum
19. OFF
20-22. Geneva (Genf)
23-25. OFF
26-28. Shanghai
29. OFF
30.Rest

- Egy órát késtünk és busz jön értünk??? Mennyit kell még várnunk??

-Uram, csatlakozása van egy másik járatra?

- Nem,csak a feleségem vár.

-Ó,mi nők nagyon türelmesek vagyunk....

Végre egy normális járat, ahol még a 2 szervizt sem bántam,mert nyugalom volt.

De ez a hónap az idegesítő kollégák hónapja: volt egy kis lengyel mindentudó lány.Ránézésre az aki tökéletesen illene a Ryanair-profilba: csúnyácska, de minden szabályt véresen komolyan vesz.8 hónapja repül, de azt gondolja hogy ő itt a mester.Valószínűleg nincsenek barátai és a munka az élete.

Értem én, mindenki végezze rendesen a dolgát,de ha nem lazítasz le felrobbansz,így nem lehet élni....először is: szervizt kezdenénk,a lényeg az hogy ő felhúzza az italos kocsit a kabin elejére, én meg a kajásat, és elindulunk lefele. Én adom a kaját, ő meg jön utánam az italokkal. Namármost, az SFS még csak akkor tette a kajatároló cuccot a trolira,mondom a lánynak, elindulhatsz, megyek utánad egy perc. Erre lecövekel, összehúzza a szemöldökét és szigorúan azt mondja: nem lehet.Mondom már hogy a pékbe ne lehetne...erre közli hogy együtt kell menni. Hát mondom te hülye vagy, egy perc és húzom utánad, mire felérsz vele én is felérek. Következő szerviznél én viszem a bárt, a teás kancsón rajtahagytam a filtert, hogy tudjam melyik a tea melyik a kávé....erre tök kikelt magából a kabin közepén hogy ezt nem lehet rajtahagyni.Mondom ugyan mért ne lehetne? Hát aztmondja,néhány SFS ezt nem szereti.Mondom neki, én nem vagyok néhány SFS,úgyhogy pont leszarom. Erre nekiáll cöccögni, és letépi.(A cöccögést utálom) Hát mondom ha most jobb a lelkednek, akkor jó.A sztori egy későbbi sztori eleje.

Malajziában a hotel elég messze van a reptértől, mindenki bealudt, engem kivéve, aki nagy szemeket meregetett a tök sötétbe.Késő este érkeztünk ugyanis.A hotel a városközpontban található, ugyanaz a Renaissance mint Moszkvában, nekem nagyon kellemes hely. A hotel liftjében elhatároztam, hogy a szobám a Petronas tornyokra fog nézni.Bementem, széthúztam a függönyt, és ott álltak az ikertornyok az orrom előtt,kb 3 percnyi sétára a hoteltől,kivilágítva. Ez bejött.

Ennek örömére gyorsan átöltöztem és lehúztam a lobbiba, a maláj Purser felajánlotta hogy elvisz valami helyi étterembe. Gyorsan taxit fogtunk, és kiválasztottunk magunknak egy helyes műanyag asztalt műanyag székekkel, amiben az őszülő kapitányunk úgy nézett ki mintha az unokája székében ülne. Ezek kitalálták rendeljünk közösen kajákat, én a tengeri herkentyűket egyáltalán nem szeretem, ezek meg csupa olyasmit rendeltek, reménykedtem hogy lesz benne valami más is. Nem arról van szó, megkóstolom-leküzdöm a tengeri cuccokat is,de nem szeretem őket.Nézegetem az étlapot, nézem,béka. Szárított csilivel meg hagymával. Na akkor én éreztem hogy ott a vissza nem térő alkalom, és kikértem egy adag békát. A többiek amennyire szánakozva néztek rám hogy nem szeretem a tenger gyümölcseit, most annyira megbotránkozva nézegettek. A béka nagyon finom volt csak baromi csípős, vitte a sört rendesen, plusz nagyon idegesítő enni mert olyan kis szarjancsik, hogy alig tudod megfogni. Ezek után ajánlgattak ott valami halat,megkóstolom-e,hát mondom én evésben semmi jónak nem vagyok elrontója (valószínűleg ezért van ételmérgezésem minden második héten),szóval jöhet az a hal. Tudtam is én mi az....hal,hal. De elég finom volt, gondoltam rákérdezek pontosan milyen hal is ez,mire elmagyarázzák hogy az a nagy lapos tudod, ami a tengeri akváriumokban szokott lenni, és fent van a tetején a szeme.....ja mondom hogy rája!!!! Így már más értelmet nyer az hogy hal.(Legalább tudom hogy a rája egy fehér húsú finom hal.)Miután mindent betermeltünk, visszasétáltunk a hotelba, gyors zuhany és reggel 4 volt, nem is értem hogy.....és 8-kor kelni kellett, mert még előző este lefoglaltuk a kirándulást két másik lyánykával.Az egyik portugál, a másik szentem japán,csodálkoztam is mikor megjelent a megbeszélt időpontban.Nagyon aranyos volt egyébként.Gondolom én,mert mindig mosolygott,viszont hogy mit mondott azt többnyire nem lehetett érteni, pont olyan volt az akcentusa mintha végig japánul tolta volna.

Elmentünk a helyi konzerv-és óngyárba. Mint kiderült ott nagy biznisz az ón(lásd ónbányák), voltunk egy múzeumban is ahol megmutatták hogy öntenek tárgyakat, meg elmagyarázták hogy 400 évvel ezelőtt Malajzában krokodil volt a fizetőeszköz. Egy krokodil alakú kis fém szobor ónból. És az volt az ára valaminek, hogy 2 krokodilláb. Ez elég viccesen hangzik. Mivel elég macerás volt zsebre vágni a pénzt, ezért pénzfára váltottak (moneytree),aminek a lényege hogy középen volt egy szár, és rajta kétoldalt kerek pénzek, mint az akácfa levele.És ha kellett csak letörtél belőle 3 pénzt és odaadtad. Hát elég furcsa az biztos,de ha belegondolunk hogy az emberek hányféle pénzzel kereskedtek az idők során, ez legalább vicces.

Ezek után egy helyi batikos kézművesüzembe mentünk ahol inkább az volt a lényeg mint ami a legtöbb ilyen ázsiai országban: elviszlek egy boltba ahol megmutatjuk a kézművesárut,te meg kapsz 15 percet és vegyél valamit a boltban. Amolyan mindenkinek jó,részesedésért turistát hozok-féle dologra kell gondolni, elnézően kell a dologhoz állni,végülis meg kell élniük valahonnan ezeknek is.

Ezek után mentünk el a Batu Caves-hez,útközben megnézhettük a brunei szultán birtokát, amit megvett, de sohasem alszik ott ha a városba látogat. A palotában többnyire azok a szolgálók alszanak akik vele jönnek az útra.(Jó mi,veszek egy palotát a cselédeknek...)Ő maga hotelban szokott lakni, és kivesz minden szobát a saját emeletén, valamint az egész emeletet alatta és fölötte. Hát igen. De ő a brunei szultán.

Szóval Batu Caves: a várostól 13 kilométerre található mészkőbarlangok (limestone,hogy tanuljunk angolul is,én ezt pl nem ismertem ezt a szót),és egy hatalmas lépcsősor vezet fel a barlangokhoz.Ez a hinduk egyik legszentebb helye, és minden évben idejönnek tömegesen ünnepelni. Itt van az fesztivál is, aminek a neve Thaipusam (oké puskáztam faszom se emlékszik ilyen hülye nevekre), lényeg hogy valamiféle indíttatásból kampókat akasztanak a hátukba meg hasonlók, és azzal vezekelnek. Az indíttatás gyanítom csak annyi hogy hinduk, szerintem aki ismeri őket annak ezzel meg is magyaráztam. A fesztiválon egyébként Siva fiát ünneplik,hatalmas aranyszínű szobra ott van felállítva a lépcsők mellett, aki többet szeretne megtudni a hitvilágról, ajánlom a régebbi kiadású Leslie L. Lawrence könyveket, én anno tízesével olvastam őket.

Szóval a lépcsőket megmásztuk, teli volt majmokkal amiktől az indiai száris mezítlábas nők ott sikongattak, pedig semmi szükség nem volt hisztériázni, kb 2 perc alatt fel lehetett mérni hogy a nejlonzacskóra meg a kólásdobozra buknak,azokat nem kell előlhagyni és lobogtatni, akkor nem támadnak meg, plusz ugye normális ember nem etet vadon élő állatot csak ha nincs belőle 10 ezer, mert különben megrohannak. Ehhez mondjuk sok ész nem kell,de mindegy.

A kilátás a lépcsősor tetejéről szép, de amúgy nem sok minden van a hatalmas szobron kívül.Na nem baj, ezt is megnéztük. Hazaérve becéloztunk egy helyi kajáldát, ahol a japán kolléganőm megdicsért milyen jól eszek pálcikával, azért ez japántól jóleső dicséret. Mondjuk tényleg jól eszek pálcikával.Mondjuk úgy,ESZEM vele ahelyett hogy csak szenvednék. Ez egy Európainak szerintem pont elég.

Ezután a Petronas-tornyok felé vettük az irányt, én szerettem volna felmenni a tornyokat összekötő hídra.Minden nap nyitva van, kivéve hétfő. Engem ismerve könnyen kitalálhatjuk milyen nap volt. Hétfő. Erről ennyit. Kicsit csalódottan visszabaktattunk a hotelba, én meg elaludtam a Travel Channelen, és egy óra múlva arra keltem hogy hatalmas vihar van. Ezek után már nem is sikerült visszaaludni az ébresztőig, ami este 8 körül volt,és reggel lett megint mire Dubaiba értünk. Kuala Lumpur jobban tetszett mint Bangkok egyébként,nem annyira kaotikus,nekem Bangkok kicsit túmáccs.

London után Nigéria. Fő a változatosság.

A járat katasztrófa, fullosan teli, fehér ember knokrétan nem volt csak a személyzet néhány tagja.

Ezek nem szólnak hanem sziszegnek, ígyvalahogy: "kssssssz",tehát úgy ahogy otthon nálunk a prostik után szokás sziszegni,plusz csettintgetnek az ujjaikkal,és az még a jobbik eset, mert a rosszabb amikor elkapja a karod és húz, és nem enged el.

Odafele összevesztem egy 200 kilós néger nővel, aki mindenáron csirkét akart enni, és miután szereztem neki a business classról és mondtam hogy várnia kell míg ideér, közölte hogy hagyjam abba ezt a viselkedést és milyen hozzáállás ez hogy neki várnia kell és csak akkor kapja meg a kajáját mikor már mindenki más befejezte.Én közel voltam hogy bevágok neki egy egyenest a szeme alá, mert annyira felhúzott.Én vagyok a bunkó,hogy kértem neki a business classról kaját,érted. Pfuj a mocskos bunkó pofámat, ilyet többet nem teszek azt megígérhetem.

Nigériába érve rendőrautó várt meg kisbusz, és megkért a biztonságis hogy a kisbusz elhúzott függönyeit hagyjuk is úgy. Én persze kukucskáltam kifele, és egyáltalán nem tűnt veszélyesnek a hely, de hát ha nem lehet kimenni, akkor nem lehet. A hotel jó, de egy rohadt ajándékbolt nincs, még egy képeslapot se lehetett küldeni.Kimenni nem tanácsolták, így aztán remek volt. Kárpótlásul este lementünk vacsorázni, ahol én rávetettem magam a svédasztal helyi kajáira, egy olyan erős levessel sikerült kezdeni amitől aztán az elkövetkező 3 fogás ízét nem éreztem.Közben összevitatkoztam a lengyel lánnyal, aki szerint Bin Laden megölése milyen aljas, és a gyilkolás nem megoldás a gyilkolásra,mert jó keresztény ilyet nem tesz, akkor te sem vagy különb mint ő....aki engem ismer az körülbelül tudja hogy milyen vérmérséklettel és véleménnyel osztottam le rövidúton, és ebben benne foglaltatott a halálbüntetésről és a különböző BÁRMILYEN egyházakról való véleményem.....a kapitány csak röhögött, ketten lesütött szemmel néztek és nem mertek belefolyni a vitába, és a liftben a kapitány közölte, milyen jó hogy vannak még ilyen éleseszű nagyszájú fiatal hölgyek, akik tudják mit beszélnek, és nem álszenteskednek.Ez meglehetősen jól esett.

Másnap lementem reggelizni, naná hogy kizárólag a kapitányt találtam ott, így aztán kellemesen elcsevegtünk mindenféléről a reggeli kávé mellett.

Ezek után kicsit mászkáltam a hotelban, többen a konditerem felé vették az irányt, de nekem az rémisztő látvány, sosem járok ilyen helyekre, tök félelmetesek azok a fura gépek,még megsérülök ha közel megyek.(Bár a múltkor sikerült úgy felhúznom magam hogy felmentem egy órára szobabiciklizni, és utána 3 napig nem tudtam járni.)

A visszaút ugyanolyan katasztrófa volt, és baromira felhúztak, először is nem értem miért kérnek kávét 10 éves gyereknek, én sohasem ihattam kávét 10 évesen, és nem is nagyon volt eszemben az ilyesmi, mert nálunk úgy tanították hogy a kávé nem gyereknek való ital.Ezt sok más nemzetiségű kollégám is megerősítette, tehát ez nem csak valami magyar szokás, hanem normális gyerek nem kávézik 10 évesen.

Ez még nem is lenne baj, csak az hogy megkérték az összes ott elhaladó kollégát hogy hozzon egy kávét, és a végén 3 kávé volt előttük. Ezek után teát kértek, kérdezem tőle, mástól is kértél? Mondja nem csak tőled.Kiviszem, erre már van előtte egy.Én azt hittem felrobban a fejem, amúgy is megállás nélkül rohangált mindenki, és ezek meg tripla munkát csinálnak nekünk mert nem képesek kivárni amíg az ember kiviszi a kávét/teát. Egy órával később ugyanezek még egy kávét kértek.Én szóltam a kollégáknak ki ne merjen valaki vinni valamit is a 21 Deltának, és csináltam egy olyan erős kávét, hogy garantálom 3 napig nem aludt a gyerek. Plusz volt egy meleg kolléga a járaton,általában velük könnyű és vicces dolgozni, de ez maga volt a drámahercegnő,ott affektált nekem a konyhában hogy pfúúúúúj és akkor odaadta a koszos tálcáját a kezembe, és.....mintha nekem nem adná a kezembe. Ez a munkád vazeg.Kérdeztem ez-e az első légitársaság ahol dolgozik,mondja igen,mért túl magabiztosnak látszik?Mondom nem,túl elkényeztetettnek,majd ha egy évig szednéd a szemetet a turnaroundon a Ryanairnél, akkor befognád a szádat.

Szóval remek út volt ez is,erre a hónapra kifogtam a legjobbakat....

A londoni útra úgy készültem hogy biztos gyilkos lesz, meg Im British but Hindu.....

Reggel felkeltem és éreztem hogy valami nem oké, borzasztó szarul voltam. Nagy szenvedés közepette magamra erőltettem az egyenruhámat, és az ajtóból még gyorsan visszamentem hányni egyet....az előző napi burger amit a Meridienben ettem,még mindig ugyanúgy csücsült a gyomromban mint kiderült, egész addig amíg ki nem tettem a szűrét.A járat fullos volt, de hála a crewnak nem volt gondunk.

Én egész úton szenvedtem olyan szarul voltam, és elhatároztam hogy ki sem mozdulok a hotelból, hátha jobban leszek másnapra.

Persze aztán mikor odaértünk, a lányok mondták hogy a közeli Primarkba készülnek, gondoltam oda még elvonszolom magam, és így 21 font végösszegért vettem egy ruhát,két pulcsit, egy pólót, meg egy táskát,valamint 10 pár harisnyát,meg egy bikininek való kis "tornazsákocskát",van is rá hímezve egy bikini, és egy felirat: Bikini Bag.Teljesen beleszerettem, főleg mikor megláttam hogy másfél font.Éljen Anglia meg a leárazásai.Amúgy a hotel közvetlen Heathrown van a reptéren szinte, szóval a közelben semmi nem volt csak ipari épületek meg terminálok. 

Visszavonszoltam magam a hotelba, és a többiek invitáltak hogy menjek velük sörözni de olyan irgalmatlan szar volt a gyomrom hogy úgy döntöttem most először kihagyom a szociális eseményt, és ágyba parancsoltam magam. Reggel lemetnem hogy valami baromi egyszerű reggelit lenyomjak a torkomon, semmi bacon, csak tea meg croissant némi gyümölccsel, nem akartam visszafele is kidobni a taccsot.

A chilei lánnyal jó későig ücsörögtünk ott, én rendületlenül ittam a citromos teát, és a délelőtt nagy része el is telt.2 órám maradt az ébresztőig, amiben a Ben Hurt bámultam a tv-ben, és a wc-re rohangáltam,nagy élmény volt.

Hálistennek a visszaúton csak félig volt a gép, túléltem. Betegen repülni szar. Ne repüljetek betegen. Ha megbetegszetek, akkor a járat előtt legalább 4 órával tegyétek, hogy jelenthessetek beteget,különben szoptok egész úton.

Accránál maradtam le.

Este értünk oda, és mivel csak 17 órát maradtunk,és ennek nagy része is éjszaka,így nem sok mindent lehetett csinálni.

A hotel egy Casino mellett van, és mikor odaértünk, teli volt hatalmas néger prostikkal, akik elképesztően nagy fenékkel és egyéb idomokkal rendelkeztek, ennek megfelelő magas sarkú-talpú cipőkkel, és a szép kis kalapunkat stírölték.

Amikor a szobámba igyekeztem, két darab ember követett, és a szobaszámom felől kérdezősködtek. Nekem ez baromira nem tetszett, hallottam már jó pár sztorit, és lecövekeltem a folyosó közepén.Közöltem a nő-férfi párossal hogy köszönöm megtalálom a szobámat, de megvárnám míg ők is megtalálják az övéket. Ebben maradtunk.Mikor tiszta lett a levegő,bevágtattam a szobámba és becsuktam az ajtót. A hotelszoba alapos átnézése után rázártam (nem akartam meglepetést találni sem a szekrényben kuksolva, sem a függöny mögött). Gyors zuhany után lementünk meginni egy sört, de mivel pont eső után érkeztünk, a pára az egekig ért, és a szúnyogok is támadtak, valamiért csak engem, így a malária gondolatával a fejemben,és félóra magam körül csapkodás után feladtam,és felmentem a szobámba.

Az érkezéshez még hozzátenném, hogy valami nagy szárnyas szitakötőszerű állatok rajzottak mikor odaértünk, belerepültek a selyemsálunkba meg a hajunkba, és a crew nagy része visítozva rohangált körbekörbe a repülőgép mellett, amin a helyiek nagyon jól szórakoztak, majd amint meglátták hogy a betonon meg minicsótány szerű bogarak rajzanak, a lábukat magasra kapkodva kezdtek ugrálni a lányok, én annyira röhögtem hogy elfelejtettem sikoltozni,pedig utálom az ilyenféle állatokat.Szerencséra a hotelban bent nem voltak állatok, vagy jól bújkáltak.

Másnap reggel lementem reggelizni, általában befizetek reggelire,(Accrában ingyenes volt, kaptuk a szobához,így aztán pláne lementem) mert szeretek egy órát üldögélni a kávémmal lent, mindig valami grill cuccal kezdek, meg gyümölcslével, aztán jöhet a palacsinta ha van,csokiöntettel.Végül egy croissant valami dzsemmel, gyümölcs,és kávé.Ha ezt bevégzed, általában nem vagy éhes egész nap, lehet menni kirándulni. Hát mivel ezúttal kirándulni nem volt idő,így aztán csak lecsoszogtunk a medencéhez, és igénybe vettem a szintén a szobához járó ingyenes internetet. (Ha barnulni akartok, Afrika a legjobb hely amúgy.)

Ezek után gyors zuhany, egyenruha fel, és ki a reptérre,8 óra út vissza, és tádááááám utasként jöttünk vissza, ráadásul Business Classon,ami csak az egyenruha miatt nem volt akkora móka,meg azért mert Airbussal jöttünk, és azok marha öreg gépek.Kajáltam,megnéztem egy filmet, és további 4 óra kényelmetlen forgolódás után már itt is voltunk.

Tehát Ghánát sikerült megjárni egészen váratlanul, és sajnos semmit sem láttam.Majd megközelebb.

Bambusznád,majomkenyérfa....szavannák,fekete nők...óóóóóóóóó Afrika!!!

Legutóbb Szenegálban jártam (és egészen váratlanul Ghánában kötöttem ki).Afrika egy furcsa hely, de van egy fajta bája,ha kimerészkedsz a hotelból.

Az egész úgy kezdődött hogy késtünk egy órát mert egy veréb betévedt a gépbe, azt hajkurásztuk úgy huszan. Végül szegénynek eltört a farka, és mikor kirepült az ajtón, leesett....ott két munkás próbálta vízzel fellocsolni, nem tudom túlélte-e szegény, összevissza repkedett, nagyon meg volt ijedve, biztos jól összetörte magát közben.

Az út Dakarig 10 óra volt.....baráááátom!!!!Nézelődtem én kifele, de a 10 óra alatt nem volt még egy rohadt kornyadt bokor sem!!!Nincs azon a földön semmi csak homok!Kiszáradt folyómedrek, és ahol a térkép települést mutat, fentről nem látni semmit.....

Dakarban kiszálltunk és egy pillanatra kellemetlenül éreztem magam,mivelhogy mi voltunk az egyedüli fehérek,( a gépen se volt fehér ember)és mindenki minket nézett mintha kiállítási tárgyak lennénk. Rasszizmus,mi?

A hotel felé menet megbeszéltük hogy elmennénk valahova másnap,és kezdtük kérdezgetni a sofőrt hova érdemes menni.Erre ő ráharapott a témára és mondta hogy vissza tud értünk jönni holnap reggelre ezzel a kisbusszal, és elvisz ahova akarjuk.Megegyeztünk az árban, és másnap reggel 9.30-ra odarendeltük. A hotelban valami fehér savanykás itallal fogadtak minket, egyesek a kecsketej emlegetésével akarták a többieket elrisztani, de később kiderült, a baobabból készített helyi italt ittuk.(Ha engem kérdeztek, kókuszos limonádéra tippeltem volna tejjel.)

A hotel nagyon kellemes volt, az óceán partján, de amint kimentünk a hotelból.....iszonyatos szegénység mindenütt. Este 6 fele értünk oda, egy gyors átöltözés után taxit fogtunk, aminek az oldala félig ki volt dőlve, alig lehetett becsukni az ajtaját. A sofőr mindenáron meg akart minket várni, de mondtuk hogy ne tegye, vacsorázni mentünk. Be is próbáltunk mindenféle helyi ételeket, az étlap csak franciául volt, az én franciatudásom meg olyan mint  a fakerítés cunami után.....nincs.

Másnap előállt a személyzet,méghozzá 9!!!!! ember,nagyon büszke voltam rájuk. Elindultunk a Pink Lake nevű tóhoz, ami mint a neve is mutatja, rózsaszín.Miért rózsaszín? Mert annyi benne az áványi só hogy ihaj. Másfél órás tereprodeó következett, helyi falvakon keresztül, ahol gyerekek futottak a busz után és tartották kis markaikat, ahol kopogtak az ablakon az emberek, ahol halak voltak egy vásznon kirakva sorban a földön, és lepték őket a legyek....az volt az áru....

Aztán a rózsaszín tó kurvára de nem volt rózsaszín. Azt mondták, az utóbbi években, a klímaváltozás miatt elveszítette a színét, inkább koszosbarnásnak mondanám.Egy helyen elhamarkodottan kiszálltunk fényképezni, ne kérdezze senki honnan került elő vagy 5 helyi nő, hogy nyakláncokat adjanak el nekünk, de nem lehetett tőlük megszabadulni, elkapták a csuklódat és húztak hogy még ezt a nyakláncot nézd meg....gyorsan felmenekültünk a buszra, bár azért egy pár fülbevalóval gazdagabb lettem.

Ezek után a Goree Island (Ile de Goree) volt terítéken. A sziget Szenegálhoz tartozik közigazgatásilag(vizet Dakarból kap vezetékeken), az UNESCO Világörökség része, Afrika legnyugatibb pontja, és a rabszolgakereskedelem egykori központja. A sziget fölött hollandok, angolok, franciák civakodtak, akié a sziget, azé a szenegáli rabszolgakereskedelem (százasával küldték az embereket a mai Karib-térség és a portugál uralom idején a dél-amerikai portugál gyarmat, Brazília földjére.) Mivel az árban idegenvezető is volt, így mindent elmondott a szigetről. Komppal keltünk át, körülbelül 20 perc volt az út. A szigetre kizárólag gyalogosan lehet menni, nincsenek autók, 1500 helyi lakosa van.A szigeten templom, kórház és orvosi iskola, valamint 2 másik iskola működik, itt az ösztöndíjas diákok tanulnak, és ha elvégezték, ők mennek állami ösztöndíjjal Európába meg Amerikába tanulni.

A sziget fő turistalátványossága az egykori rabszolgaház, ami értelemszerűen a sziget nyugati részén áll. A ház alsó szintjén külön cellákban tartották a férfiakat, a nőket, a szűzlányokat, és a gyerekeket. Volt még egy szoba, ez volt a hízlaló,itt muszájból etették az embereket.Aki elérte a 60 kilót, mehetett rabszolgának. Őket felsorakoztatták és elvitték őket az ajtóhoz, ahonnan palló vezetett a hajóra. Aki bármivel próbálkozott, belelőtték a vízbe.A betegeket itt egyszerűen bedobálták a vízbe, nehogy megfertőzze a többieket.A  sziget nyugati odala és az Amerikába tartó hajók útvonala a cápák kedvelt útvonala volt, mivel gyakran jutottak ilyen módon ingyenvacsorához. A ház felső szintjét a vevőknek tartották fent: azoknak a hajósoknak akik átkeltek az óceánon hogy rabszolgát vegyenek. Nekik tartogatták a szűzlányokat is, válogathattak közülük. Ha valamelyik szűzlány ilyen módon teherbe esett egy fehértől, őt szabadon engedték a szigeten amíg megszülte a gyermeket. Ezek után mindeketten szabadok lettek.Ezek a fekete-fehér keverékek később besegítettek a rabszolgakereskedelembe.Hogy miért adsz el rabszolgákat ha anyád is az volt? A fasznak már akkoriban is két vége volt csak....vagy téged adnak el.....

A szigeten amúgy rengeteg a kézműves,a festő. Találkoztunk egy homokfestő művésszel aki be is mutatta nekünk hogyan készülnek a képei. Vegyél egy falemezt, egy baobabból készített ragasztót, meg vagy 15 féle színű természetes homokot. Fess valamit a ragasztóval és szórd rá a megfelelő színű homokot a megfelelő mennyiségben és sorrendben....aztán csak lefújod a felesleget és ott is marad a kép.....aha....egyszerűnek NÉZ KI. Vettem is tőle egy képet, jó árat alkudtunk ki.

Ez a baobab ez érdekes amúgy. A baobab másnéven majomkenyérfa, hatalmasra megnő, a törzse néha a 6 méter átmérőt(!!) is elérheti. Évszázadokig él, elraktározza a vizet a vastag törzsében.Nedvét ragasztónak,gyümölcsét frissítőnek,italnak, szárított porrá őrölt húsát pedig főzéshez,és fűszerként is használják. Hosszú élettartama miatt Szenegálban azt tartják hogy a fa meg van szentelve élettel, ezért hatalmas törzsébe egy nagy lyukat (odút) fúrnak, és minden újszülöttet beletesznek egy rövid időre, mert úgy hiszik, ettől neki is hosszú élete lesz. Ugyanezt teszik a halottaikkal is: úgy tartják hogy így halottaik tovább élnek a túlvilágon. (Tök romantikus, ne gondoljunk bele hogy odateszik a gyerekemet ahol tegnap a faluvégi Józsibácsi hullája volt). Tehát Szenegálban úgy tarták: a baobab a kezdet és a vég.

Miután ezt mind megnéztük és meghallgattuk,lekéstük a kompot,és a parti sörözőben rekedtünk, ahol ki sörrel ki  kávéval próbálta riasztani a szúnyogokat.(Én szégyenszemre kávéval,mert egész nap egy kávéra vágytam.) Merthogy elvileg Szenegálban igen könnyű maláriába esni, mondják ne menj ki sötétedéskor, aha köszi.....mondjuk én egy darab szúnyogot se láttam. 

Jó későn értünk vissza a hotelba, megköszöntük az idegenvezetést, és beestünk az ágyba. Másnap reggel egy jó hosszú és kiadós reggelivel kezdtem,mivel nem sok tennivalóm akadt, kivéve a rosteremet megnézni, de az "ingyenes szélessávú internet" Afrikában máshogy értendő mint a világ más részein. Úgy kell érteni, ha kitartóan ülsz mellette, egy félóra után betölt egy oldalt. Amúgy a 4 csillagos hotelban félóránként elment az áram 2 percre, de ezen már fenn se volt akadva senki,a dolgozók fel sem kapták a fejüket.

Reggeli után felmentem hogy ránézzek a tv-re de pont lekéstem a nagy királyi esküvőt, ami nem nagy baj mert legalább az összefoglalóban kivágták az unalmas részeket,és csak a lényeget láttam. Ezek után elégedetten lebattyogtam a medencéhez.A többiek azzal fogadtak, 2 órát késünk. Nagy volt az öröm, délután 5-ig ráérünk sütkérezni. Félóra múlva már kiderítették hogy Ghánába megyünk.Hogy meddig maradunk senki sem tudta. (erre vonatkozó infot csak akkor tudtak adni mikor már odaértünk.

Így hát este szépen összepakoltunk, fenyaláboltuk a kedves utasokat, és elindultunk Accrába.

Folyt köv. 

Hol is ragadtam le..........még Colombonál.

Ezek után Moszkva következett. Kissé csalódás volt számomra, a Vörös tér nem olyan nagy szám, és a bazilika sem az...belül teljesen üres volt, fehér falakkal,150 rubelért.

A Kremlben majd legközelebb teszünk látogatást. Egy nyamvadt másodpilóta és egy szintén új horvát lány voltak a városnéző túrám kísérői, a többiek a hotelban gubasztottak, pénzspórolás címen. Hozzátenném hogy a hotel saját, a hotelvendégek számára ingyenes transzfer kisbusszal rendelkezett a Vörös tér vagy a Puskin tér végállomásokkal. No comment.

Ezek után Velencébe evett a fene, (hazudok mert közte volt egy jó kis Delhim ami meglepő módon nagyon nyugodtan telt,vagyis nem telt, hanem félig üres.Mármint a járat.)namármost Velence valamiért az a hely,ahol mindenki szeret kimenni a városba, így a svájci kapitány, az angol másodpilóta, két etiópiai,egy szingapúri lány és egy spanyol srác társaságában bevettük a várost. Sétáltunk, vacsoráztunk, boroztunk, aztán újra sétáltunk, fotóztunk, majd egy kis bárba betérve ismét boroztunk.

És most elrugaszkodom a száraz tényektől: ez a hely teli van idiótákkal. Senki nem mozdul ki a hotelszobájából, mindenki kuksol bent és nézi a tv-t,miközben a világ legszebb városaiban van, sokszor nem is kerül pénzbe,vagy csak nevetséges összegbe hogy bemenj a városba (még a Thaiföldhöz képest drága Frankfurtban is 2 euro 40 a villamosjegy a belvárosba,és még én európaiként is bemegyek, ne mondja nekem egy ázsiai hogy nem baromi érdekes neki egy német nagyváros).Eddig azt hittem csak unalmasak az emberek de most rájöttem mi a baj.Nincs magukhoz való eszük. Nem érdekli őket a város ahova mennek, Párizsnak kizárólag azért örülnek, mert el tudnak menni venni egy eredeti Louis Vuitton táskát, 1000 euroért.

Diadalív? Az meg kiafaszt érdekel? Egyáltalán mi az? Erre Velencébe érve jöttem rá,amikoris a svájci kapitány valami beszélgetésből kifolyólag megkérdezte a szingapúri kislányt (Velence nemzetközi repülőtere Marco Polo nevét viseli), hogy hallott-e már Marco Poloról,amire ő azt válaszolta, az egy ruhamárka Szingapúrban.....Nem, sajnos nem viccelek. És ez nem az első hasonló eset. Az itteni lányok sokszor nagyon tanulatlanok, tájékozatlanok a világról, beszűkült kis világukban egyedül Gucci karórák és Chanel táskák lebegnek. Vajmi keveset tudnak a világ eseményeiről,múltjáról,történelméről.Én sem voltam soha nagyon jó töriből, de azért egy általános műveltsége legyen már annak aki ilyen helyen dolgozik.Ezek a lányok nem tanulnak sehol semmit, nem érdekli az őket körülvevő világ, nem akarnak tanulni sem helyekről, sem emberekről, sem semmiről. Micsoda elpocsékolása munkahelyeknek, amikre ezresével állnak sorba olyan emberek akik tudnának mit kezdeni a lehetőséggel,és a javukra fordítanák.

És a végén mindig azon veszem észre magam, hogy a pilótákkal lógok.Nem azért mert ahogy a közhiedelem tartja, "MINDEN légiutaskísérő MINDIG ki akar kezdeni MINDEN pilótával". Nem, nem ez az oka.De velük lehet beszélgetni basszameg. Mert tudják hogy Jugoszlávia már nem létezik(!!), tudják hogy Magyarország NEM szomszédos Oroszországgal, lehet velük beszélgetni a kubai helyzetről vagy összehasonlítani a Canon meg a Sony fényképezőgépeket, mert lehet velük helyi kaját enni, és nem fognak Srí Lankán a svédasztalos étteremben spagettit meg salátát vacsorázni, mert nyitottak a világra, mert képesek értelmesen beszélni repülésről, életről, családról, emlékeznek a srí lankai merényletekre pár évvel korábban Colomboban, tudják ki Marco Polo,meglepve fogadták hogy Zanzibár a világ legnagyobb szegfűszeg-exportőre,meséltek Madagaszkárról és még sorolhatnám,örülnek hogy tudom, a madeirai reptérre csak külön erre engedéllyel rendelkező pilóták szállhatnak le,mivel Funchal repülőtere közvetlen az óceán mellett fekszik,és örülnek hogy arról is hallottam, meghosszabbították a kifutópályát egy cölöpökön álló szakasszal.(Ahogy az a Brunei-ből származó kolléganőm is mélységes megdöbbenéssel hallotta, hogy nemcsak hogy tudom hogy ilyen ország létezik, és be tudom lőni merre, még hozzátettem hogy ha nem csal az emlékezetem a fővárosa Bandar-Seri-Begawan, és szultánja a világ egyik leggazdagabb embere.....mint mondta, még soha egyik kolléga sem tudta, hogy hol van Brunei,nemhogy a fővárosa nevét...)És ez mind nem azt hivatott tükrözni hogy én mennyire tájékozott vagyok, hanem azt hogy milyen szomorú hogy sok dolog mennyire nem az alapműveltség része.(Oké, aláírom, a repülős hírek nem mindenkinek alapműveltség, de repülősök közt szerintem alap tudni néhány dolgot.)

Ez az egész ott tűnt fel, ott Velencében, az olasz pizzánk mellett, ahol egyedül én beszélgettem a két pilótával,méghozzá értelmes dolgokról, és a többiek egész vacsora alatt (!!!!) hallgattak mint a sír. Nem tudtak érdemben hozzátenni egyik érintett témához sem.

Ez borzasztóan szomorú, ezek az emberek elvesztegetik más emberek lehetőségét, és még arra sem veszik a fáradtságot hogy reggel papucsot húzzanak, beszálljanak a liftbe és lemenjenek reggelizni, csak felemelik a telefont és a szobájukba rendelnek reggelit,mert még arra is lusták hogy levonszolják a valagukat az étteremig. Értem én hogy spórolni akar, de mivel? A szobaszerviz extra díjával? Mert ha kimenne a hotelből, akkor a hotel mellett lévő kis helyi étkezdében/pékségben féláron lenne egy kiadós reggeli kávéval, és nekem ne mondja senki hogy annyira kell spórolni hogy nem fér bele elmenni sétálni és enni egy fagyit a hotel környékén... vagy kiülni a medencéhez ha van, és csak figyelni az embereket,mindig,mindenhol van valami látnivaló/tanulnivaló, csak az embernek kell elég ész hozzá, hogy képes legyen kinyitni a szemét és fogékonynak lenni az újra, képesnek lenni tanulni mindig,mindenhol, mindenből.Ebből lesz az élettapasztalat,nem a Gucci táskából.

Vesszenek a drága dizájnercuccok amik 1000 euróért úgyis Bangladeshben készülnek.

Szépjónapot mindenkinek, nekem még reggelt....

Sehogy se jó ez az összevissza dolgozás, reggel,este, melyik nap van egyáltalán.....

Hol is tartottam...ja ott hogy Colombo. Nagyon nyugis járat volt, kb 90 utas a Maldív-szigetek felé, azok nagy része is német turista. Az út kb 4 óra oda, elég csendben telt, és a süllyedést én nagy fényképezések közepette töltöttem a hátsó ablakra tapadva.

Ezek a szigetek nem is szigetek, hanem csak foltok....basszus a nagy részük ki se áll a vízből,még egy kis globális felmelegedés és az utazási irodák max búvárutakat szervezhetnek oda....baromi jól néz ki,ellennék egy hetet ott, de ott élni halál lehet....semmit se lehet csinálni, gondolsz egyet reggel,menjünk el sétálni, elindulsz aztán azt veszed észre hogy visszaértél. És aki azt mondja jól ellenne,és napozna folyamatosan, hát az gondolja meg kétszer is, én most megismerkedtem szerencsésen a trópusi éghajlat napsütésével....

Mikor leszálltunk, röhögnöm kellett, mert úgy zuhogott az eső mintha dézsából öntenék, mondom még 20 perc és víz alatt van a sziget baszki.Szegény turisták olyan fancsali képpel nézegettek kifelé, hogy engem elkapott a röhögés, képzeld el a szitut, kifizetsz egy vagyont,és leszállsz a Maldív-szigeteken, hogy majd napsütés kókuszdió tengerpart, erre zuhog az eső,és szinte hallottam a termetes német asszonyságot amint azt mondja a férjének úton a hotelba: te Ulrik, én megmondtam hogy vége a szezonnak, te meg erősködtél hogy jó lesz az....kész a veszekedés.

Hálistennek Maleban inkább leszálltak mint fel, így hasonlóan üres géppel mentünk Colombo felé.Mivel ez nagyon közel van Malehoz, gyorsan kidobáltunk a jónépnek valami kis harapnivalót és mire a szájukhoz emelték volna, össze is szedtük. Hja, rövid úton tömjed magadba mert mire nekiállsz enni le is szálltunk....

Colomboban gyönyörű eső utáni naplemente köszöntött,és mire a gépet elhagytuk, be is sötétedett. A hotelba érve ki-ki átöltözött, és egy srí lankai vacsorára összeverődtünk lent. Pechünkre alkoholt nem szolgáltak fel, sőt sehol a szigeten, sőt semmi nem volt nyitva az egész szigeten, mert újév előestéjére érkeztünk.Kicsit csalódottan, hideg sör nélkül bevacsoráztunk, én mondom alattomos dolog ez a csilipaprika arrafelé. Na,nem megenni,hanem másnap....

Reggel én mindenképpen akartam valamit csinálni, de mivel semmi sem volt nyitva, feladtam.Egy dologról viszont nem mondtam le: hogy teát vegyek. Mert Ceylon szigetén kötelező teát venni.Így szépen kisétáltam az Airport Garden Hotelból, aminek a nevében benne is van, hogy garden, tehát egy hatalmas trópusi kert veszi körül, amit én baromi nagy dzsumbulynak hívnék inkább.Kb 10 percig sétáltam hogy kiérjek belőle a bekötőútra, közben úgy 20-szor kaptam szívrohamot, mert úgy 30 centis gyíkok szaladgáltak el mellettem, meg nyesthez hasonló állatok....nem akarom tudni mi volt még ott amit nem láttam.

Mikor végre kiértem az útra, szomorúan konstatáltam hogy meg van halva a hely, minden zárva. Elkezdtem egyik irányba bandukolni,és mivel baromira turistának néztem ki a nagy kamerámmal a nyakamban, hamarosan megállt mellettem egy tuktuk. Kérdezte mi járatban, mondtam nekem egy szupermarket kell. Azt mondta ő tud egyet, ami meglehetősen igaztalanul hangzott, látva hogy abszolút minden zárva. Kicsit félve de beszálltam a tuktukjába, miután megegyeztünk az árban, és hogy odavisz meg vissza is hoz. Emberem nem teketóriázott, én fehéredő ujjakkal kapaszkodtam hátul.Néhány kilométer után megálltunk egy bolt előtt. Nyitva volt.

Bementem, és szemügyre vettem a teákat.Már választottam is, mire odajött egy helyi fiú és közölte, ne ezt vegyem, mert az a másik sokkal jobb. Mivel "az a másik" még olcsóbb is volt valamivel mint amit én kinéztem, hittem neki. Később a pénztárnál láttam ugyanazt a teát helyiek kosarában, és akkor tudtam hogy biztosan jól döntöttem.

A tuktuk szépen rendesen várt a bolt előtt, és visszavitt a hotelba. Bepróbálkozott hogy 50 rúpiával többet kérjen mint amiben megegyeztünk,mondtam neki, értékelem a humorát, és odaadtam a korábban megbeszélt összeget.

Ezek után az egyetlen hotelben nyitva tartó szuvenírboltot vettem célba, és beszereztem a szokásos apróságokat. Nem volt mit tenni, gondoltam csatlakozom marokkói kollégámhoz a medencénél.Ki is mentem, de nagyon meleg volt,így 2 óra kint tartózkodás után (ebből a második óra a vízben való ücsörgést jelentette) bevettem magam a szobámba, hogy egyek és kicsit aludjak a visszaút előtt. Mikor zuhanyozni mentem, már éreztem hogy kicsit húzódik a bőröm....estére úgy néztem ki mint egy grillcsirke, és sajnos a fejbőröm nagyon csúnyán leégett, szabályos égési sérüléseket szenvedett.Úgyhogy ha ilyen vidékekre mentek, vigyetek sapkát!!!Én meg majd meglátom hogy gyógyul, ha nem nagyon, akkor orvos lesz belőle.

Persze egész éjjel mindenki rajtam röhögött, hogy milyen színem van, de nekem annyira nem volt vicces az egész. Hálistennek a gép visszafele sem volt tele, nyugodt éjszakánk volt, reggel 4-re értem haza. Kicsit lefeküdtem aludni, aztán a nap nagy részét telefonálással töltöttem.

Ez volt tegnap. Most meg megyek, és átpakolok a bőröndömben Colomboról Moszkvára, pár óra múlva ugyanis északnak veszem az irányt,ma éjjel Oroszorszában alszom, ne felejtsetek el ti is öblögetni vodkával mielőtt aludni mentek.

A tegnapi nap első felét semmittevéssel töltöttem, nem tudom mi van velem de annyira fáradt vagyok akkor is mikor épp felkelek, hogy nincs kedvem semmit csinálni.

Dél körül találkoztam az egyik szerb csoporttársammal és egy kávéval kiültünk a tetőre, az esőbe(!!!).Mert hogy előző este későn vihar volt, rendesen dörgött villámlott....homokviharral kezdődött, aztán jött az eső, én meg azon gondolkodtam van-e villámhárító ezeken a magas házakon.

Tegnap még megmaradtak a felhők, meg a pocsolyák(!!!), meg csöpörgött az eső, de mi nem zavartattuk magunkat a tetőn. Utána a volt angol kolléganőmmel találkoztam (aki most itt is megint kolléganőm, elég vicces), és felidéztük a régi szép időket amikor még rendes bázis volt Niederrhein....Elmentünk kajálni, aztán egy gyors átöltözés után az Irish Villagebe vettük az utunkat, és mivel én offos voltam, neki meg lejárt a standby-a, ezért magunkhoz vettünk egy Guinnesst,és meghallgattuk a srácot aki szépen énekelgetett a gitárjával szórakoztatásul. Éjfél fele értem haza, ma a szerb lány ébresztett, hogy menjünk ki a Mamzar Beachre, gondoltam mi bajunk lehet.Bár kicsit felhős volt, azért kimentünk, én kicsit örültem is neki mert legalább nem égtem le félóra alatt (itt a nap nem úgy süt mint Európában). Délután 3 körül jöttünk vissza, én még bementem a céghez leadni a papírjaimat amiket ki kellett tölteni a gyakorlójáratokon (SNY).

Hálistennek ezt is letudtam,megettem a maradék kaját ami tegnapról maradt, most még azt tervezem hogy felmegyek kicsit úszni mert baromi punnyadt vagyok, aztán meg be kéne pakolni Srí Lankára, de nem nagyon fűlik hozzá a fogam. Pedig muszáj lesz, mert reggel irány Colombo,egy órára megállunk a Maldív-szigeteken is, így 2 járat vár rám. Majd jelentkezem.

Na és hát tegnap este szépen elmentem megint egy indiai borzalomra.

Odafele nem volt nagy gáz, mert nem volt tele a gép, de volt egy lány akinek első járata volt, és azt sem tudta hol van szegény, és bár nagyon lelkes volt, azért jobban el volt veszve mint én.

Amúgy annyit dolgoztam mint egy hülye, arra jöttem rá hogy itt nem működik az ami a Ryanairnél működött többé-kevésbé, hogy oké most kiosztom a te térfeleden is a magazint, cserébe te megcsinálod a menüt az én részemen pl.

Itt is megvan a sok hülyeség felszállás előtt, csak itt úgy megszokják az emberek ha dolgozol. Úgy értem, ha nem akarsz megszakadni a melótól, csináld meg a térfeledet, se többet,se kevesebbet. Mert ha látják hogy te sokat és keményen dolgozol, akkor visszaélnek vele. Pl az SFS miután látta hogy bármit mond, egy perc alatt kész, sőt volt hogy felhívott valami miatt és közöltem hogy már kész mielőtt még kérte volna.Onnantól mindenért engem küldözgetett. Visszafele már mondtam neki hogy szorri a bocsi, de a következő call bellhez más megy ki mert én tuti nem,az előző 200hoz is én mentem mivel senki nem kapkodott dolgozni.

Odaúton majdnem elkezdtünk újraéleszteni egy ürgét, mert nem mutatott semmi életjelet.Nem tért magához, nem mozgott.....semmire nem válaszolt,még a szeme sem rebbent meg. Akkor néztük lélegzik-e,lélegzett.....akkor éreztük meg a piaszagot. Kedves indiai barátunk úgy berúgott hogy azt sem tudta hol van, nem is nagyon tért magához, tolószékben vitték le a fedélzetről, mert menni nem tudott, de legalább eszméletéhez tért...ja és a slusszpoén hogy össszehugyozta magát az ülésen....minek iszik aki nem bírja, de komolyan.Tiszta állatkert, ez ám a glamourous cabin crew élet, kivakarni az embereket a dzsuvából. Éljen a luxus.

Visszafele teli járat Bombayből, én nem tudom mi van ezekkel az emberekkel, de mindenkinek minden kell, de AZONNAL.  Visszafele reggel fél 6 körül értünk ide, és olyan forgalom volt a reptéren hogy fél órát mentünk körbekörbe mielőtt le tudtunk szállni, a kolléganőm a másik széken velem átellenben elaludt. Becsukta a szemét, és folyton leesett a feje.Az utasokkal szemben. Azok meg röhögtek és rám nézegettek, aztán vissza,és röhögés.Én már majdnem elsüllyedtem, kénytelen voltam felhívni ott 3 méterre tőlem, hogy bocsika de az utasok rajtad röhögnek, ha esetleg nem aludnál....én értem nekem is hosszú volt az éjszaka, de szerintem gáz ha az utas látja hogy elalszol. Hátul ahol nem lát senki, kit érdekel (ott sem lenne szabad de hát az más dolog...),de azér úgy hogy az utas ott ül veled szemben....szerintem nagyon égő.

Reggel fél 8ra értem haza, teljesen készen voltam, muszáj volt lefeküdni,naná hogy egész nap aludtam, most meg éjjel 2 és nézelődöm, kicsit sem vagyok álmos. Arra gondoltam hogy majd felmegyek úszni este, de olyan vihar volt hogy most jól lehűlt a víz a medencében, mert beleesett pár köbméter víz.....akkora eső volt hogy ilyet már rég láttam, és Dubai nem a vízelvezető árkairól híres, így aztán az utakon áll a víz. A levegő viszont kicsit jobb lett, nincs az a durva meleg amiben nem lehetett levegőt kapni már jópár napja.

Holnap holnapután végre off, strandolást meg takarítást tervezek végre. Most meg megyek és megpróbálok valahogy elaludni,bár leginkább kirándulni lenne kedvem, csak azt nem tudom hova kirándulnék éjjel 2kor Dubai külvárosában.

Megkaptam hogy írjak többet, ezek szerint vannak akik el is olvassák,ez határozottan motiváló.

Szóval úgy volt megyek Düsseldorfba, és találkozom a barátommal, meg a kevelaeri barátaimmal, vettem képeslapot, meg datolyát, pár apróságot, mindent becsomagoltam szépen, és elindultam. Korán érkeztem kicsit, még nem lehetett becsekkolni, úgy kb 10 percet ücsörögtem a kijelzőt figyelve gyanútlanul.

Mikor a Düsseldorf zöldre váltott, rögtön becsekkoltam, szeretek ott lenni kezdésre, akkor van idő leírogatni rendesen a neveket, ilyesmi. Megnyomom hogy becsekkolás, a gép kitolja a matricát a bőröndömre, felteszem rá, és nézek bután. FRA. Azt mondja a matrica hogy FRA. És nem azt hogy DUS. Én úgy kiakadtam, azt sem tudtam kit kell ilyenkor hívni, vagy most mi van, nézem az órát, a frankfurti briefingről már késésben vagyok, utolsóként estem be az ajtón. Kérdezték, hogy standbyról jöttem-e, mondtam hogy nem, de én nem ide készültem ma. 

Na mindegy nem volt választásom, persze senkinek nem tudtam szólni, mert akkor még mindenki repült, én meg baromi csalódott voltam.

Az út is elég gáz volt, a németek ott ordítoztak velünk hogy miért nincs több csirke a választékban, és hogy ők (mindegyik ezt mondta) mindig ott ülnek ahol már nem jut választék. A főbanya (amúgy elég normális német csaj) szólás nélkül odaadta nekik a mi kajáinkat, szóval ők elégedettek voltak, csak a személyzet nem,aki a 3 órás szerviz után megéhezvén, keresni kezdte a kajáinkat.... persze őnagysága addigra már eltűnt az első osztály jótékony sötétjében....mi meg szétosztottuk ami maradt.

A hotelba érkezve becsekkolunk,kérdezem a recepción, ugye nemdohányzó a szoba? Erre azt mondja hát sajnos dohányzó. Kérdem nem lehet-e kicserélni, erre mondja hogy egy darab szobájuk sincs. Hát mondom ez remek, olyan gány büdös volt benne hogy majdnem behánytam, fejfájást kaptam kétszer tőle, és az egész egyenruhám bűzlött másnapra.Hívtam a recepciót, hozzanak valami légfrissítőt mert megdöglök, erre jött egy lány aki körbespricnizte a szobát valami löttyel, 10 perc múlva ugyanolyan büdös volt.

Reggel 9.30-ra volt megbeszélve 2 lánnyal a találka, gondoltam előtte lemegyek reggelizni, addig sem a bűzt szagolom a szobában. Megbeszélt időpontra kimegyek a lobbiba, sehol senki. Mondom biztos elaludtak. Várok 15 percet,semmi.Hívom őket a szobában, sehol senki. Hát mondom ezek itthagytak. Akkor már olyan rossz kedvem volt hogy elhatároztam akkor is bemegyek a városba, és mindenki bekaphatja.

Elsétáltam a villamosig, és elmentem a Hauptbahnhofig. Gondoltam onnan elsétálgatok a belvárosba,a recepciós szerint kb 15 perc séta.Akkor megláttam a piros városnéző buszt, és mivel nem voltam nagy hangulatban, hirtelen úgy döntöttem felülök. Kérdeztem mikor indul, azt mondja a buszvezető: most. Na mondom az nekem jó lesz. Félúton egy megállónál úgy ítéltem meg hogy a belvárosban vagyok, és mivel a jegyem egész napra szólt, leszálltam. Elsétáltam megnézni a dómot, a házakat a képeslapokról, a Römert, de közben olyan irgalmatlanul meleg lett, hogy hánytam lefele a ruhákat magamról. 27 fok volt mint kiderítettem.Mikor elfáradtam a nagy sétálásban (megkértem egy nőt fotózzon le a bazilikával, nekem a lábam hiányzik a képről, a bazilikának meg a fél tornya, de nagyon kedves volt...ezzel a momentummal aztán le is mondtam a napról),szóval kiültem a térre és rendeltem egy nagy fagyit. Azzal elücsörögtem egy félórát, aztán továbbindultam.Vettem szuveníreket, meg 3 dvd-t, betértem a Maggi shopba (esküszöm az volt a neve), és a 2856 féle Maggi termék közül szépen kiválasztottam a sima ételízesítőt, és azt magamhoz vettem. Vásároltam továbbá egyszerű fehér borítékot, amit Dubaiban sehol se találtam a környéken. Egyszercsak odaértem a piacra, pont piacnap volt, körbejártam,magamhoz vettem egy rendes zöldséglevest, meg egy pár frankfurti virslit.Jó lett volna egy pohár sörrel beteríteni de mivel este indulás volt, ez már nem fért bele.Visszafele betértem a Deichmannba, és vettem olcsóért egy kis belelépős egyszerű cipőt, az itt Dubaiban nagyon elkel,és a másik már teljesen szét van menve. Mikor ezt mind megvettem, visszasétáltam a városnéző buszhoz és felszálltam a következőre. A pályaudvarnál vissza a villamosra, és ahol leszálltam, be is mentem a szupermarketba,vettem virslit, zacskós rizst (itt csak 10 kilós csomagokban árulnak rizst, és néha nincs kedvem megcsinálni, a zacskós meg kész van 10 perc alatt),kefirt, meg egy üveg rosé-t.

Visszacipeltem a hotelba,bepakoltam, aztán próbáltam aludni ami esélytelen volt délután 5-kor, így aztán a telefonon lógtam, még jó hogy útközben feltöltöttem a német kártyám is. Este 19.35-kor volt az ébresztő....reggel volt mire megint Dubaiban voltunk, és az út olyan unalmas volt, egy nyamvadt call bellt nem nyomtak,a szerviz 3 óra volt egy kis turbulenciával megspékelve, utána 3 órán keresztül egyik seggünkről a másikra ültünk, próbálkoztunk édességgel/kávéval, de nem sokat segített. Én még itt kiválasztottam a visszafele útra rendelt kajámat, és a leírás alapján (plusz a németeket ismerve)volt egy elképzelésem....ez be is jött,mert mikor a vacsorámat kinyitottam, pörkölt és nokedli figyelt a tányérból.Én voltam az egyetlen az egész személyzetből aki ezt a kaját rendelte a lapról.

Mikor hazaértem reggel,próbáltam nem elaludni, mondván akkor éjjel nem alszom, de bealudtam a kanapén 2-szer, és végül a barátom a telefonban ágyba parancsolt legalább 3 órára,mert kb azt se tudtam mit beszélek a fáradtságtól.

A 3 órából 4 lett, ennek köszönhetően éjfélkor még kukorékoltam.... Reggel 8-kor a barátom ébresztett telefonon, és utána még visszaaludtam, kb dél volt mikor felébredtem.

Kicsit furcsa ez az egész, most kezdek odaérni hogy baromi fáradt vagyok.Nincs kedvem takarítani, főzni, csak tengek-lengek a lakásban, ki kéne mosni, kipakolni a bőröndből, bepakolni a bőröndbe stb. Ugye az első hónapban nem nagyon érdekel ha elfáradsz, mert annyira izgatott vagy még hogy nem számít ha nem alszol, mindent látni kell....na most elértem oda hogy baromira kimerültem, jó lenne egy pár nap off, ami persze nincs. Ma este már megyek Bombay-be, és megint egész éjszaka munka. 

Ki kell találni erre valami megoldást, mert így nem fogom bírni.Ki kell dolgozni valami stratégiát az éjszakázásokra, meg a bőröndpakolásra. 

Na,gyorsan voltam is Münchenben megint, de sem a városban nem voltam, sem pedig jó német kolbászokat nem vásároltam be, ehelyett a 24 órás layover nagy részét ágyban párnák közt töltöttem, na nem mintha megbetegedtem volna, hanem az én drágám ott várt a hotel előtt,ő 7 óra vezetés, én 7 órás flight után,de boldogan csillogó szemekkel.

Január nagyon rég volt, és remélem soha többet nem kell ilyen sokáig nélkülöznünk egymást. Persze megpróbáltuk bepótolni az elmúlt 3 hónapot, de egy nap alatt lehetetlen.

24 órán keresztül meséltünk,mindent el akartunk mesélni amit persze nem lehetett, végre megint megkínozta a 2 szem pattanást a hátamon, én meg cserébe megmoshattam a haját, hát mi már ilyen apróságoktól is boldogok vagyunk együtt. Aludni kettőnk közül csak nekem sikerült, mert a reggeli beszámolója szerint olyan szorosan öleltem álmomban hogy alig kapott levegőt, és ha megmozdult vagy arrébb húzódott akkor még szorosabban bújtam hozzá,ami igaz lehet haha. Én erre persze nem ébredtem fel, sőt rég aludtam ilyen jól.

Másnap elbúcsúztunk,de jövő héten megyek Düsseldorfba, úgyhogy nem kell megint olyan sokat várni....

Éjjel volt mire visszaértünk, tegnap az olasz barátnőmmel elmentünk a Soukba nézelődni meg kajálni, ma meg Zsófival csináltunk egy irgalmatlan hosszú bevásárlótúrát IKEA-látogatással egybekötve. Végre vettem pár dolgot magamnak, rá kellett jönnöm hogy itt muszáj lesz megújítani a ruhatáramat, lehetőleg vékony anyagból lévő darabokat kell beszereznem amik nem szűkek, tehát nem döglök meg bennük a nyáron.

Most meg megyek aludni, mert reggel Delhi, meg fogok halni.

Szóval ott tartottam hogy megérkeztünk Új-Zélandról.

Nem volt még nagyon késő, ezért a kapitány javaslatára felkerekedett a csapat egy közös vacsorára Ausztráliában is, a 3 nappal korábbi thaiföldi mintájára. Az osztrák kapitány annyira megörült hogy magyar vagyok, hogy egész este a magyartudását csillogtatta (ami egészen sok volt neki, mert azt mondta 8 évig magyar barátnője volt, és kívülről fújta a Balatonmenti települések neveit, és hibátlanul mondta ki hogy Székesfehérvár,ki a fene számít erre Sydneyben ugye...).

Egy grill étterembe vitt minket, aminek a lényege az hogy befizetsz 30 dollárt, és választasz a pultból egy akkora steak-et amekkorát nem szégyellsz (én nem vagyok szégyellős ha ilyesmiről van szó), azt megkapod, és oda lehet fáradni a grillrácshoz és olyanra sütöd magadnak egy pohár bor/sör mellett amilyenre csak akarod, köret saláta svédasztal jelleggel az árban. Namármost olyan irgalmatlanul bezabáltunk, hogy utána teljesen befáradtam, és még útközben a hotel fele ezek bevonszoltak sörözni egy helyre. Az orosz meg az ukrán lánnyal viszonylag hamar leléptünk mivel másnapra városnézés volt tervben,meg ki akartam fogni Nemot, ilyesmi.

Ezért elhatároztuk, visszatérünk a hotelbe, és ezzel a lendülettel eltévedtünk.Ennek tetejébe elkezdett szakadni az eső, még jó hogy volt hozzá kb 30 fok, én a magassarkúmban élveztem a témát kifejezetten.

Másnap a baromi gagyi turistabuszt vettük igénybe, amiről kiderült nem is olyan gagyi,sőt a legjobb megoldás ha csak 24 órád van.Az úgynevezett Hop-on Hop-off busz 34 megállóban állt meg,24 órás jeggyel ott szállsz fel meg le ahol akarsz, és 20 percenként jön a következő. Na ez nekünk baromira megfelelő volt, egész nap a várost jártuk, és annyira el voltunk foglalva hogy nem vettem észre hogy az ausztrál naptól rákvörösre égett a fejem, ami a gépen a sminkkel baromi csinosan mutatott mondhatom. Délutánra járván kitaláltuk hogy mivel a jegy érvényes egy másik buszra is ami a világhírű szörfös beachre visz,így ki ne hagyjuk azt sem. Így átszálltunk és Sdyneyből ki, Bondi Beachre le. Nem sok időnk volt meg a víz is hideg volt, és a nagy fényképezkedés közepette elkapott egy kapitális hullám, ami feláztatta a farmerunkat térdig, plusz másfél kiló homokot hagyott a nadrágszárban belül. Az ukrán lány nem nagyon akart eredetileg sem lemenni a homokba, de meggyőztük hogy egyszer élünk, mit neki egy kis homok.

Nap végére hullák voltunk, este beesetem az ágyba,másnap reggelre meg volt beszélve hogy Botanic Garden. Na ezt a többiek már nem bírták, és nem jöttek, én elkolbászoltam a környéken, és összefutottam a spanyol kollégámmal, akivel lementünk az Operaházhoz ebédelni. Ezek után a hotelban azt gondoltam hogy alszom pár órát, aha,sssse. Mivel hiába forgolódtam, mérgemben beraktam egy filmet és megnéztem, aztán felöltöttem a kis piros kalapom és újabb 9 óra móka és kacagás után már Bangkokban is voltunk.

Mikor odaértünk éjjel 2 volt ottani idő szerint (meg ne kérdezze valaki hogy európai idő szerint vagy ausztrál idő szerint mennyi....),3-kor dőltem be az ágyba, és reggel 8-kor hív az ukrán csaj, hogy fél órám van hogy a lobbyban legyek, megyünk elefántagolni.

Hát mondom mi bajunk lehet,de olyan hulla voltam hogy alig vonszoltam magam.Kerítettünk a hotelban egy sofőrt aki elszállított minket az Elephant Village-be, és a beígért 25 perces elefánttúra helyett kb 15 percig vittek körbekörbe egy faluban....na mindegy,ezt is kipróbáltuk, határozottabban szimpatikusabb járása van az elefántnak mint a tevének. Odafele a sofőr megállt egy helyen ahol 800 pénzt akartak a Floating Marketért elkérni, de mivel nem álltunk kötélnek, ezért a visszaúton hirtelen eszébe jutott a sofőrnek egy másik hely ahol már csak 400-ért ajánlgatták ugyanazt a csónakos utat, amit 350-re módosítottunk, és még egy kókuszt is kaptunk hogy nehogy kiszáradjunk az úton.

Így aztán csónakba szálltunk,ami egy kókuszfarmon tett ki.Ott elmagyarázták hogyan vonják ki a cukrot a kókuszból, meg is kóstoltatták velünk, az orosz csaj nem merte megkóstolni, mondtuk te hülye vagy, ezek ebből élnek, gondolod megmérgezik a turistákat??? Az utat tovább folytattuk a kis csatornákon,egy vénséges vén thai nénitől vettünk némi friss gyümölcsöt, alkudoztunk képkeretre-nyári ruhára, aztán mikor a pénz elfogyott, mondtuk a jóembernek ennyi és netovább. Sofőrünk kitartóan várakozott ránk, és visszavitt Bangkokba.Akkorra már nagyon kopogott a szemünk, és én meg egy másik bátor vállalkozó szellemű csaj elmentünk egy helyi kajáldába enni.Mondjuk aközött amit kikértem és amit kihoztak, határozott különbség volt szerintem, de azért finom kaja volt, csak a végére annyira erős volt hogy utána még 2 napig nem éreztem ízeket.

Ezekután visszanyargaltunk a hotelbe, és 3 óra alvás után újabb 6 óra repülés következett.(A 3 óra alvásom kellős közepén csörög a telefon, valaki beleszól,heló,én vagyok.Mondom ki az az én, aki magyarul hív a hotelszobámban Bangkokban.Irene,a lakótársam volt, kérdezte nem megyek-e velük kajálni, innen hív lentről a lobbyból, most értek ide.) Dubai idő szerint reggel 6-re értünk ide.Nem akartam lefeküdni, mondván hogy akkor este kelek és éjjel nem lesz alvás, így aztán zombiként tengtem-lengtem a lakásban délután 5-ig.Néztem valami filmeket amikre egyáltalán nem emlékszem, úgy általában, a napnak felére nem emlékszem, az se teljesen tiszta hogy pontosan mit beszéltem apuval telefonon. Délután 5-kor nem bírtam tovább és 16 óra alvással koronáztam meg a túrát.

Másnap erősen semmittettem,este meg a lakótársammal elmentünk a Madinat Soukba vacsorázni, ahol egy mojito meg egy hatalmas sült marhaborda mellett és a Burj Al Arab kivilágított vitorlája társaságában megvitattuk az élet nagy kérdéseit.Ma be kell mennem a fizumért meg pár dolgot elintézni, mosni meg bepakolni, mert holnap reggel irány München.

Na most már majdnem behoztam a lemaradást, már csak az elmúlt hét van vissza ami egyetlen út volt...tegnap regelre értem haza, gondolom mindenki rájöhet ebből hogy a zombi az hozzám képest élsportoló volt mikor hazaértem.

Úgy kezdődött hogy elrepültünk Bangkokba, ami innen 6 órás út,tehát túlélhető. A járat nem vészes mivel teli van Thaiföldre utazó német turistákkal, meg Ausztráliába továbbutazó ausztrálokkal.

Kb este 6 lehetett Bangkokban mire odaértünk, és meg is egyeztünk hogy egy közös vacsora a crew-val még belefér. Mindenki beleegyezett, gondoltam ebből is meglátjuk mi lesz. Hát az lett, hogy 12-en megjelentünk lent a lobbyban, és 3 taxival elmentünk az egyik lány által ajánlott étterembe, ami a Cabbages and Condoms névre hallgatott.A névválasztás oka hogy minden condomokból van kirakva.Amúgy nagyon jó kaja volt, és akkora adagok hogy nem tudtuk megenni. Mondjuk amit hamar megtanultam,hogy Thaiföldön a csípősről nem ugyanaz az elképzelésük mint nekünk. Én szeretem a csípőset de a mangósalátát fel kellett hogy adjam félúton, mert izzadtam és vörösödtem, minden bajom volt.

Ezek után még a többiek el akartak menni iszogatni, de mivel mi másnapra városnézést terveztünk, ezért úgy gondoltuk hogy inkább az alvást választjuk. Reggel az orosz meg az ukrán lánnyal fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat a turistahajó végállomásához.Ott nevetségesen kevés pénzért elmentünk hajókázni, ami elvitt a buddhista templomokhoz. Megnéztük a fekvő Buddhát, vettünk szuvenírt, egy másik hajóval meg átmentünk a folyón, és a másik oldalt is szemügyre vettük.

Egész nap olyan meleg volt, meg olyan páratartalom hogy alig lehetett levegőt venni. Mi tényleg lelkiismeretesen mentünk, megmásztunk, meg hajózáztunk, mindent ami belefért.

Este indultunk tovább Sydneybe, 2 órát sikerült előtte aludni. Az út 9 óra volt, reggelre értünk oda, és gondoltam ledőlök egy pár órára.Ennek az lett a vége hogy délután 4-kor keltem.Gondoltam kimegyek és sétálok egyet a hotel közelében, de mivel szakadt az eső, gyorsan meggondoltam magam és rendeltem valami kaját,majd pedig visszafeküdtem aludni mivel hajnalban ébresztő volt. Én reggel 4kor ébredtem teljesen kipihenve, és kis tvnézés után összekészülődtem a Christchurch járatra. Ez mondjuk 2 és fél óra volt per flight, meg 2 óra a földön, de pont arra volt elég hogy elszúrjuk az egész napot vele.

Folyt köv.

München után Shanghaiba mentem, az út nem volt vészes, a kínaiakkal nem volt gond, egyrészt aludtak, másrészt úgysem értenek angolul, és ettől aztán könnyebb volt a szerviz, mivel nem követelőzött hogy melyik kaját akarja, hanem azt adtad neki amelyikből még több volt, és azzal is elégedett volt. Nekem nem volt velük semmi gondom legalábbis.
A hotel elég kint van a városból, de cserében jó szobát kaptam, akkora fürdőkáddal hogy egy hadsereg is elfért volna benne, így aztán mikor odaértünk egy órát áztattam magam benne, aztán egy kis tvnézés után bedőltem az ágyba. Másnap reggel 8ra volt megbeszélve a többiekkel a találka a lobbiban, én gondoltam hogy ebből úgyis az lesz hogy én leszek egyedül ott, de ezúttal tévedtem,a csapat jóval életrevalóbb volt mint Münchenben.
5-en gyűltünk össze,és elindultunk taxit fogni.10 perc séta után visszafordultunk a hotelba, és magunkravettünk minden ruhát ami a bőröndünkben volt,ugyanis olyan hideg és szél volt, hogy a takony 10 perc alatt belefagyott az orrunkba. Végül a hotelhoz hívtunk taxit. Kérdezik, hány taxi kell.Mondjuk hogy egy.Gondoltuk mi, hogy egy nagy. Ezt Kínában láthatóan nem így értelmezték, mert kaptunk egy normál személyautót, amiben már benne ült ugye a sofőr. Plusz az a szokás arrafelé, hogy egy hatalmas plexi fal van a vezető körül,aminek nem tudom hogy védelmező funkciója van, vagy a kényelmesen nagy helyet biztosítja a sofőrnek, mindenesetre mi hátul 4-en ültünk,ebből 2 hímnemű tehát jóval nagyobbak mint mi lányok, lényeg hogy csak akkor tudtunk balra nézni ha mindenki odanézett, mert máskülönben nem volt hely.Én úgy fényképeztem mint valami csípőficamos,az autó közepéről,mert persze hogy az ül középen akinek a legnagyobb fényképezőgépe van....
A városba érve kolbászoltunk egy darabig, majd a hideg miatt magunkhoz vettünk egy jó nagy adag forró kávét,ami amúgy is jól jött mert a reggeli kimaradt.
Pár óra mászkálás után a csapat fele shoppingolni akart, de az egyik srác meg én, mivel először voltunk ott, inkább a városnézésre voksoltunk, úgyhogy a csapat kettévált.
Mi átmentünk a folyón,ami eltartott egy ideig, ugyanis valami oknál fogva nincsenek hidak a folyón. Átjutni alatta lehet, metróval. Namármost a térképen berajzolt vonalakra mi azt hittük hidak, le is mentünk adott helyen a partra, és egy nagy büdös semmi volt ott, nem híd. Így aztán maradt a metró, ami egyébként nevetségesen olcsó,de olyan sokan vannak hogy gondolom ígyis megéri. Mi mondjuk nem tudtuk hogy a metró mintegy 10 másodpercig áll, és oldd meg a fel-lejutást, de pár megálló után rájöttünk miért nem várják meg a felszállók hogy előbb leszálljanak az emberek, hanem jönnek szembe mint valami hadsereg,és ha le akarsz szállni akkor határozottan fel kell taszajtani a legkisebb kínait különben mire körülnézel már be is csukták az ajtót. Brazil városnézőtársam ezután kitalálta, együnk valami helyi kajáldában.Én néhány élelmiszerbolt meglátogatása után nem voltam benne biztos hogy ez jó ötlet, mert olyanféle állatok, és azok felismerhetetlen részei lógtak a polcokról, hogy elbizonytalanodtam. Végül kikötöttünk valami helyi étteremfélében, ami olyan szisztéma szerint működött, körben éttermek (papírtányéros takeaway jelleg,műanyagtálca),középen egy nagy leülős rész. Én hirtelen vegetáriánusnak éreztem magam, ami velem még sohasem történt meg, de itt megláttam a furcsa lében úszó egész kacsákat (???),vagy maradjunk abban madarakat, és hogy a levest úgy állítják össze hogy kiválasztod a belevalókat, és ezekután ebből a léből a kacsák mellől löttyentenek rá,a merőkanállal kicsit arrébbtaszajtva a jószágokat....namármost gyenge próbálkozásom kudarcba fulladt, mert senki nem értette a VEGETARIAN szót, az egyetlen aki megértette, a kasszás volt, aki röhögésben tört ki és a fejét rázta. Így egy helyen nemzetközi jelzésekkel (mú-mú),kértem egy adag tésztát zöldségekkel meg marhahússal, és imádkoztam hogy ne haljak meg tőle. A tálca amin kiadták olyan ragacsos volt hogy csak két ujjal mertem megfogni mert féltem hogy ha rendesen megfogom soha többet nem tudom elengedni, örökre a kezemhez ragad.
A helyen mi voltunk az egyetlen (vagyis kettő) fehér ember, és a sok kis kínai mind minket bámult.
Hála istennek nem kaptam hasmenést a kajától, amit mondjuk erősen reméltem, és csak azért egyeztem bele hogy ott együnk mert rengetegen voltak, millióan álltak sorba, ebből azt a következtetést vontuk le hogy gyorsan forog a kaja, plusz ők mind túlélik.
A kaja amúgy nem volt rossz, a marhahús remélem tényleg az volt, bár annak nézett ki,de hát Kínában ki tudja.
Evés után lázas szuvenírkeresésbe kezdtünk, de sehol nem leltünk egy nyamvadt hűtőmágnest vagy képeslapot.Kétségbeesésünkben visszamntünk a TV-toronyhoz, és azt gondoltuk a Tourist Information-ben biztos van de tévedtünk. Akkor már késő volt, át is fagytunk, így visszamentünk a hotelbe.Én ott még tettem egy próbát képeslapilag, 8 azaz nyolc képeslappal rendelkezett az egész hotel,ebből én szomorúan választottam 4-et (a kevésbé szarokat bár ilyen nem volt),és átmentem a hotellel szemben lévő közértjellegű egységbe, ahol vettem valami kínai díszdobozos baromi olcsó piát,amire semmi nem volt írva emberi nyelven, és a boltos sem tudta megmondani mi az,csak azt mondogatta Chinese....az egyetlen amit megértettem a dobozon az volt, hogy 52%.....mondom ebből nagy baj nem lehet, legfeljebb ha a gyomrom nem bírja a helyi kaját, akkor bedobok egy kupicával ha visszaértünk Dubaiba,ettől majd rendbejön.
Ezek után vettem egy forró fürdőt, rendeltem kaját, és aludtam egy órát,aztán már indulni is kellett. Legközelebb ha megyek, remélem már kitavaszodik.

Végre megvolt az első rendes ottalvós utam (lásd: layover).
Már ott kicsit megakadtam hogy az odafele járat előtt körbeadtak egy listát amin 10 féle kaja volt meg a személyzet nevei, és választani kellett kaját, amit enni szeretnél a visszaúton. Mondjuk igaz hogy a Ryanairnél is azt ehettem amit akartam, ha vittem volt,ha nem nem.
A járat csendes volt,látszott hogy európai emberek, európai kultúra, ahol léteznek bizonyos viselkedési normák. Este 10-re értünk a hotelba, ami úgy fénylett mindenhol hogy semmihez nem mertem hozzányúlni, és a szobában 20 percig tartott rájönni, hogy melyik villanykapcsoló kapcsolja melyik lámpát, és volt egy ami sehogy se akart lekapcsolódni.(Később másik 10 percig tartott rájönni hogyan engeded le a kádból a vizet, igen, gyakran járok ötcsillagos hotelekbe, nézzük el.)Míg ezzel játszottam, arra gondoltam biztos nélkülem mennek le a bárba, mert én elpepecseltem az időt. Merthogy megbeszéltük hogy nincs még késő, egy sör belefér. Namármost rajtam kívül egy kanadai lány, a kapitány meg a másodpilóta jelent meg,senki más. Lementünk a bárba ahol megállapítottam hogy Allah minden bizonnyal erősebbre kell hogy cserélje a szemüvegét, mert Németországig nem lát el,ugyanis a másodpilóta, Ahmed akkora krigli sört kért ki hogy majd leszakadt tőle a keze. Nem sajnálom tőle végülis, Münchenben azért igyon az ember egy korsó sört,nemdebár? Vagy kettőt.
Alvás előtt megbeszéltünk a kanadai lánnyal hogy reggel 9kor találkozunk a reggelinél és utána bemegyünk a városba kajavásárlás céljából (jaj a német ilyenolyan kolbászok, sikítottak a polcon a bőröndöm után, úgyhogy jöttek is velem szép számmal, egy Pick téliszalámival kézenfogva,hősiesen védelmezve a bőröndben az Eszterházy névre hallgató üveg bort).Reggel 9kor sehol senki, az egész személyzetből senkit nem találtam a reggelinél.Így aztán egyedül mentem be, szerencsémre a mellettem ülő asztalnál ült egy másik teljes személyzet, akik a mi gépünket hozták volna vissza előző este de technikai probléma miatt tovább maradtak. Így csatlakoztam hozzájuk, és reggeli után 2 azaz kettő euro per fő, 2csoportos jeggyel lementünk a metróba, és bementünk a városba. Kicsit elsétálgattunk, fényképeztünk, aztán megkérdeztünk egy helyi embert, hova menjünk ebédelni.Ez jó ötletnek tűnt, egy hatalmas étteremben találtuk magunkat, ami nem volt túl puccos, viszont baromi nagy csülköket szolgáltak fel.Mire kihozták a kaját, rázendített egy rezesbanda valami igazi német folklórzenére, egyszóval a hangulat jó volt.
Viszont arra jöttem rá, ez az a munka ahol a "Az amerikai, a kínai meg a néger bemennek egy kocsmába..." kezdetű vicc életszerűvé válik.Ültünk ugyanis az étteremben, és mellettünk lévő turistakinézetű társainkat megkértük csináljanak már rólunk egy fotót. Kérdezi a lány, honnan jöttünk. Erre egy pár másodperc zavart csend, és elkezdjük: én Bangladeshből, én Ausztráliából, én Brazíliából, én Kenyából, én Thaiföldről, én Magyarországról, én Portugáliából....a lány nem mert többet kérdezni, de elég furcsán nézett ránk. Szerintem nem értette az egészet.
Ezek után kis mászkálás után visszamentünk a hotelbe, én még átmentem a boltba pár dologért, aztán kicsit kihasználtam hogy a szállodában volt ingyen net,aztán már készülődni is kellett.
Visszafele is csendes utunk volt, éjjeli járat, megetettük őket és aludtak mint a bunda. Mire leszálltunk kivilágosodott, reggel 9 volt mire ágyba kerültem.