Csillag

München után Shanghaiba mentem, az út nem volt vészes, a kínaiakkal nem volt gond, egyrészt aludtak, másrészt úgysem értenek angolul, és ettől aztán könnyebb volt a szerviz, mivel nem követelőzött hogy melyik kaját akarja, hanem azt adtad neki amelyikből még több volt, és azzal is elégedett volt. Nekem nem volt velük semmi gondom legalábbis.
A hotel elég kint van a városból, de cserében jó szobát kaptam, akkora fürdőkáddal hogy egy hadsereg is elfért volna benne, így aztán mikor odaértünk egy órát áztattam magam benne, aztán egy kis tvnézés után bedőltem az ágyba. Másnap reggel 8ra volt megbeszélve a többiekkel a találka a lobbiban, én gondoltam hogy ebből úgyis az lesz hogy én leszek egyedül ott, de ezúttal tévedtem,a csapat jóval életrevalóbb volt mint Münchenben.
5-en gyűltünk össze,és elindultunk taxit fogni.10 perc séta után visszafordultunk a hotelba, és magunkravettünk minden ruhát ami a bőröndünkben volt,ugyanis olyan hideg és szél volt, hogy a takony 10 perc alatt belefagyott az orrunkba. Végül a hotelhoz hívtunk taxit. Kérdezik, hány taxi kell.Mondjuk hogy egy.Gondoltuk mi, hogy egy nagy. Ezt Kínában láthatóan nem így értelmezték, mert kaptunk egy normál személyautót, amiben már benne ült ugye a sofőr. Plusz az a szokás arrafelé, hogy egy hatalmas plexi fal van a vezető körül,aminek nem tudom hogy védelmező funkciója van, vagy a kényelmesen nagy helyet biztosítja a sofőrnek, mindenesetre mi hátul 4-en ültünk,ebből 2 hímnemű tehát jóval nagyobbak mint mi lányok, lényeg hogy csak akkor tudtunk balra nézni ha mindenki odanézett, mert máskülönben nem volt hely.Én úgy fényképeztem mint valami csípőficamos,az autó közepéről,mert persze hogy az ül középen akinek a legnagyobb fényképezőgépe van....
A városba érve kolbászoltunk egy darabig, majd a hideg miatt magunkhoz vettünk egy jó nagy adag forró kávét,ami amúgy is jól jött mert a reggeli kimaradt.
Pár óra mászkálás után a csapat fele shoppingolni akart, de az egyik srác meg én, mivel először voltunk ott, inkább a városnézésre voksoltunk, úgyhogy a csapat kettévált.
Mi átmentünk a folyón,ami eltartott egy ideig, ugyanis valami oknál fogva nincsenek hidak a folyón. Átjutni alatta lehet, metróval. Namármost a térképen berajzolt vonalakra mi azt hittük hidak, le is mentünk adott helyen a partra, és egy nagy büdös semmi volt ott, nem híd. Így aztán maradt a metró, ami egyébként nevetségesen olcsó,de olyan sokan vannak hogy gondolom ígyis megéri. Mi mondjuk nem tudtuk hogy a metró mintegy 10 másodpercig áll, és oldd meg a fel-lejutást, de pár megálló után rájöttünk miért nem várják meg a felszállók hogy előbb leszálljanak az emberek, hanem jönnek szembe mint valami hadsereg,és ha le akarsz szállni akkor határozottan fel kell taszajtani a legkisebb kínait különben mire körülnézel már be is csukták az ajtót. Brazil városnézőtársam ezután kitalálta, együnk valami helyi kajáldában.Én néhány élelmiszerbolt meglátogatása után nem voltam benne biztos hogy ez jó ötlet, mert olyanféle állatok, és azok felismerhetetlen részei lógtak a polcokról, hogy elbizonytalanodtam. Végül kikötöttünk valami helyi étteremfélében, ami olyan szisztéma szerint működött, körben éttermek (papírtányéros takeaway jelleg,műanyagtálca),középen egy nagy leülős rész. Én hirtelen vegetáriánusnak éreztem magam, ami velem még sohasem történt meg, de itt megláttam a furcsa lében úszó egész kacsákat (???),vagy maradjunk abban madarakat, és hogy a levest úgy állítják össze hogy kiválasztod a belevalókat, és ezekután ebből a léből a kacsák mellől löttyentenek rá,a merőkanállal kicsit arrébbtaszajtva a jószágokat....namármost gyenge próbálkozásom kudarcba fulladt, mert senki nem értette a VEGETARIAN szót, az egyetlen aki megértette, a kasszás volt, aki röhögésben tört ki és a fejét rázta. Így egy helyen nemzetközi jelzésekkel (mú-mú),kértem egy adag tésztát zöldségekkel meg marhahússal, és imádkoztam hogy ne haljak meg tőle. A tálca amin kiadták olyan ragacsos volt hogy csak két ujjal mertem megfogni mert féltem hogy ha rendesen megfogom soha többet nem tudom elengedni, örökre a kezemhez ragad.
A helyen mi voltunk az egyetlen (vagyis kettő) fehér ember, és a sok kis kínai mind minket bámult.
Hála istennek nem kaptam hasmenést a kajától, amit mondjuk erősen reméltem, és csak azért egyeztem bele hogy ott együnk mert rengetegen voltak, millióan álltak sorba, ebből azt a következtetést vontuk le hogy gyorsan forog a kaja, plusz ők mind túlélik.
A kaja amúgy nem volt rossz, a marhahús remélem tényleg az volt, bár annak nézett ki,de hát Kínában ki tudja.
Evés után lázas szuvenírkeresésbe kezdtünk, de sehol nem leltünk egy nyamvadt hűtőmágnest vagy képeslapot.Kétségbeesésünkben visszamntünk a TV-toronyhoz, és azt gondoltuk a Tourist Information-ben biztos van de tévedtünk. Akkor már késő volt, át is fagytunk, így visszamentünk a hotelbe.Én ott még tettem egy próbát képeslapilag, 8 azaz nyolc képeslappal rendelkezett az egész hotel,ebből én szomorúan választottam 4-et (a kevésbé szarokat bár ilyen nem volt),és átmentem a hotellel szemben lévő közértjellegű egységbe, ahol vettem valami kínai díszdobozos baromi olcsó piát,amire semmi nem volt írva emberi nyelven, és a boltos sem tudta megmondani mi az,csak azt mondogatta Chinese....az egyetlen amit megértettem a dobozon az volt, hogy 52%.....mondom ebből nagy baj nem lehet, legfeljebb ha a gyomrom nem bírja a helyi kaját, akkor bedobok egy kupicával ha visszaértünk Dubaiba,ettől majd rendbejön.
Ezek után vettem egy forró fürdőt, rendeltem kaját, és aludtam egy órát,aztán már indulni is kellett. Legközelebb ha megyek, remélem már kitavaszodik.