Csillag

Szépjónapot mindenkinek, nekem még reggelt....

Sehogy se jó ez az összevissza dolgozás, reggel,este, melyik nap van egyáltalán.....

Hol is tartottam...ja ott hogy Colombo. Nagyon nyugis járat volt, kb 90 utas a Maldív-szigetek felé, azok nagy része is német turista. Az út kb 4 óra oda, elég csendben telt, és a süllyedést én nagy fényképezések közepette töltöttem a hátsó ablakra tapadva.

Ezek a szigetek nem is szigetek, hanem csak foltok....basszus a nagy részük ki se áll a vízből,még egy kis globális felmelegedés és az utazási irodák max búvárutakat szervezhetnek oda....baromi jól néz ki,ellennék egy hetet ott, de ott élni halál lehet....semmit se lehet csinálni, gondolsz egyet reggel,menjünk el sétálni, elindulsz aztán azt veszed észre hogy visszaértél. És aki azt mondja jól ellenne,és napozna folyamatosan, hát az gondolja meg kétszer is, én most megismerkedtem szerencsésen a trópusi éghajlat napsütésével....

Mikor leszálltunk, röhögnöm kellett, mert úgy zuhogott az eső mintha dézsából öntenék, mondom még 20 perc és víz alatt van a sziget baszki.Szegény turisták olyan fancsali képpel nézegettek kifelé, hogy engem elkapott a röhögés, képzeld el a szitut, kifizetsz egy vagyont,és leszállsz a Maldív-szigeteken, hogy majd napsütés kókuszdió tengerpart, erre zuhog az eső,és szinte hallottam a termetes német asszonyságot amint azt mondja a férjének úton a hotelba: te Ulrik, én megmondtam hogy vége a szezonnak, te meg erősködtél hogy jó lesz az....kész a veszekedés.

Hálistennek Maleban inkább leszálltak mint fel, így hasonlóan üres géppel mentünk Colombo felé.Mivel ez nagyon közel van Malehoz, gyorsan kidobáltunk a jónépnek valami kis harapnivalót és mire a szájukhoz emelték volna, össze is szedtük. Hja, rövid úton tömjed magadba mert mire nekiállsz enni le is szálltunk....

Colomboban gyönyörű eső utáni naplemente köszöntött,és mire a gépet elhagytuk, be is sötétedett. A hotelba érve ki-ki átöltözött, és egy srí lankai vacsorára összeverődtünk lent. Pechünkre alkoholt nem szolgáltak fel, sőt sehol a szigeten, sőt semmi nem volt nyitva az egész szigeten, mert újév előestéjére érkeztünk.Kicsit csalódottan, hideg sör nélkül bevacsoráztunk, én mondom alattomos dolog ez a csilipaprika arrafelé. Na,nem megenni,hanem másnap....

Reggel én mindenképpen akartam valamit csinálni, de mivel semmi sem volt nyitva, feladtam.Egy dologról viszont nem mondtam le: hogy teát vegyek. Mert Ceylon szigetén kötelező teát venni.Így szépen kisétáltam az Airport Garden Hotelból, aminek a nevében benne is van, hogy garden, tehát egy hatalmas trópusi kert veszi körül, amit én baromi nagy dzsumbulynak hívnék inkább.Kb 10 percig sétáltam hogy kiérjek belőle a bekötőútra, közben úgy 20-szor kaptam szívrohamot, mert úgy 30 centis gyíkok szaladgáltak el mellettem, meg nyesthez hasonló állatok....nem akarom tudni mi volt még ott amit nem láttam.

Mikor végre kiértem az útra, szomorúan konstatáltam hogy meg van halva a hely, minden zárva. Elkezdtem egyik irányba bandukolni,és mivel baromira turistának néztem ki a nagy kamerámmal a nyakamban, hamarosan megállt mellettem egy tuktuk. Kérdezte mi járatban, mondtam nekem egy szupermarket kell. Azt mondta ő tud egyet, ami meglehetősen igaztalanul hangzott, látva hogy abszolút minden zárva. Kicsit félve de beszálltam a tuktukjába, miután megegyeztünk az árban, és hogy odavisz meg vissza is hoz. Emberem nem teketóriázott, én fehéredő ujjakkal kapaszkodtam hátul.Néhány kilométer után megálltunk egy bolt előtt. Nyitva volt.

Bementem, és szemügyre vettem a teákat.Már választottam is, mire odajött egy helyi fiú és közölte, ne ezt vegyem, mert az a másik sokkal jobb. Mivel "az a másik" még olcsóbb is volt valamivel mint amit én kinéztem, hittem neki. Később a pénztárnál láttam ugyanazt a teát helyiek kosarában, és akkor tudtam hogy biztosan jól döntöttem.

A tuktuk szépen rendesen várt a bolt előtt, és visszavitt a hotelba. Bepróbálkozott hogy 50 rúpiával többet kérjen mint amiben megegyeztünk,mondtam neki, értékelem a humorát, és odaadtam a korábban megbeszélt összeget.

Ezek után az egyetlen hotelben nyitva tartó szuvenírboltot vettem célba, és beszereztem a szokásos apróságokat. Nem volt mit tenni, gondoltam csatlakozom marokkói kollégámhoz a medencénél.Ki is mentem, de nagyon meleg volt,így 2 óra kint tartózkodás után (ebből a második óra a vízben való ücsörgést jelentette) bevettem magam a szobámba, hogy egyek és kicsit aludjak a visszaút előtt. Mikor zuhanyozni mentem, már éreztem hogy kicsit húzódik a bőröm....estére úgy néztem ki mint egy grillcsirke, és sajnos a fejbőröm nagyon csúnyán leégett, szabályos égési sérüléseket szenvedett.Úgyhogy ha ilyen vidékekre mentek, vigyetek sapkát!!!Én meg majd meglátom hogy gyógyul, ha nem nagyon, akkor orvos lesz belőle.

Persze egész éjjel mindenki rajtam röhögött, hogy milyen színem van, de nekem annyira nem volt vicces az egész. Hálistennek a gép visszafele sem volt tele, nyugodt éjszakánk volt, reggel 4-re értem haza. Kicsit lefeküdtem aludni, aztán a nap nagy részét telefonálással töltöttem.

Ez volt tegnap. Most meg megyek, és átpakolok a bőröndömben Colomboról Moszkvára, pár óra múlva ugyanis északnak veszem az irányt,ma éjjel Oroszorszában alszom, ne felejtsetek el ti is öblögetni vodkával mielőtt aludni mentek.