Végre megvolt az első rendes ottalvós utam (lásd: layover).
Már ott kicsit megakadtam hogy az odafele járat előtt körbeadtak egy listát amin 10 féle kaja volt meg a személyzet nevei, és választani kellett kaját, amit enni szeretnél a visszaúton. Mondjuk igaz hogy a Ryanairnél is azt ehettem amit akartam, ha vittem volt,ha nem nem.
A járat csendes volt,látszott hogy európai emberek, európai kultúra, ahol léteznek bizonyos viselkedési normák. Este 10-re értünk a hotelba, ami úgy fénylett mindenhol hogy semmihez nem mertem hozzányúlni, és a szobában 20 percig tartott rájönni, hogy melyik villanykapcsoló kapcsolja melyik lámpát, és volt egy ami sehogy se akart lekapcsolódni.(Később másik 10 percig tartott rájönni hogyan engeded le a kádból a vizet, igen, gyakran járok ötcsillagos hotelekbe, nézzük el.)Míg ezzel játszottam, arra gondoltam biztos nélkülem mennek le a bárba, mert én elpepecseltem az időt. Merthogy megbeszéltük hogy nincs még késő, egy sör belefér. Namármost rajtam kívül egy kanadai lány, a kapitány meg a másodpilóta jelent meg,senki más. Lementünk a bárba ahol megállapítottam hogy Allah minden bizonnyal erősebbre kell hogy cserélje a szemüvegét, mert Németországig nem lát el,ugyanis a másodpilóta, Ahmed akkora krigli sört kért ki hogy majd leszakadt tőle a keze. Nem sajnálom tőle végülis, Münchenben azért igyon az ember egy korsó sört,nemdebár? Vagy kettőt.
Alvás előtt megbeszéltünk a kanadai lánnyal hogy reggel 9kor találkozunk a reggelinél és utána bemegyünk a városba kajavásárlás céljából (jaj a német ilyenolyan kolbászok, sikítottak a polcon a bőröndöm után, úgyhogy jöttek is velem szép számmal, egy Pick téliszalámival kézenfogva,hősiesen védelmezve a bőröndben az Eszterházy névre hallgató üveg bort).Reggel 9kor sehol senki, az egész személyzetből senkit nem találtam a reggelinél.Így aztán egyedül mentem be, szerencsémre a mellettem ülő asztalnál ült egy másik teljes személyzet, akik a mi gépünket hozták volna vissza előző este de technikai probléma miatt tovább maradtak. Így csatlakoztam hozzájuk, és reggeli után 2 azaz kettő euro per fő, 2csoportos jeggyel lementünk a metróba, és bementünk a városba. Kicsit elsétálgattunk, fényképeztünk, aztán megkérdeztünk egy helyi embert, hova menjünk ebédelni.Ez jó ötletnek tűnt, egy hatalmas étteremben találtuk magunkat, ami nem volt túl puccos, viszont baromi nagy csülköket szolgáltak fel.Mire kihozták a kaját, rázendített egy rezesbanda valami igazi német folklórzenére, egyszóval a hangulat jó volt.
Viszont arra jöttem rá, ez az a munka ahol a "Az amerikai, a kínai meg a néger bemennek egy kocsmába..." kezdetű vicc életszerűvé válik.Ültünk ugyanis az étteremben, és mellettünk lévő turistakinézetű társainkat megkértük csináljanak már rólunk egy fotót. Kérdezi a lány, honnan jöttünk. Erre egy pár másodperc zavart csend, és elkezdjük: én Bangladeshből, én Ausztráliából, én Brazíliából, én Kenyából, én Thaiföldről, én Magyarországról, én Portugáliából....a lány nem mert többet kérdezni, de elég furcsán nézett ránk. Szerintem nem értette az egészet.
Ezek után kis mászkálás után visszamentünk a hotelbe, én még átmentem a boltba pár dologért, aztán kicsit kihasználtam hogy a szállodában volt ingyen net,aztán már készülődni is kellett.
Visszafele is csendes utunk volt, éjjeli járat, megetettük őket és aludtak mint a bunda. Mire leszálltunk kivilágosodott, reggel 9 volt mire ágyba kerültem.