Csillag

Na lássuk mi is volt még itt az elmúlt időszakban....

Brazília után egyik reggel Nairobiba hívtak, úgyhogy 55 percem volt hogy összekapjam magam és elinduljak Kenyába.

Ha hiszitek ha nem, Kenyában tél van. (Mondtam már hogy én csak télen megyek mindenhova???) Laza 4 és fél óra után landoltunk a szafarik földjén, és a hotelba érve azonnal le is foglaltunk egy szafarit, és megbeszéltük hogy félóra múlva vacsora lent a hotel éttermében. Én mint mindig, gyors átöltözés után megyek le, sehol senki.Gondoltam megyek egy kört a medence körül és megnézem újra. Hát mikor visszamentem, az izlandi másodpilótánk árválkodott ott egyedül. Mivel később sem jelent meg senki, így ketten ettünk, ő kicsit feszengett eleinte, amit nem értettem, de aztán megláttam a karikagyűrűt az ujján. Leesett hogy miért olyan óvatos, és elmondtam neki hogy az én barátom is másodpilóta és most fejezi be a tréninget. Egy pillanat alatt felderült az arca és máris felszabadultabb lett,ennek örömére a báránybordára rátoltunk még két sört is.

Másnap reggel 7kor keltünk, és két másik lánnyal be akartuk célozni a szafarit, de nagy szerencsétlenségünkre locsogott at eső, és a hotelban azt mondták, maximum a füvet fogjuk látni, állatokat tuti nem, így csalódottan lemondtunk az áhított szafariról, pedig már nagyon rákészültünk. No de sebaj, legközelebb, így szafari híján átsétáltunk a maszáj piacra, ahol gazdagabb lettem egy hatalmas képpel, és némi kisebb afrikai szuvenírekkel. Mivel én alkudozásban elég gyengusz vagyok, így a kínai lány alkudta le a képet, meglehetősen szép eredménnyel.

Kenya után kaptam egy offot, és este már ott volt másnapra beírva egy fincsi kis Trivandrum, eredeti nevén Thiruvanathapuram, ami India déli csücskében leledzik. Jó kis éjszakai odavissza móka, odafele borzalom mint mindig, visszafele meg....állunk, várjuk az utasokat, akik jönnek is, és mind szőke....nézem, mi a fene...teli voltunk, és kb 80% német. Szerintem valami másik járatot törölhettek, és hozzánk foglalták őket át,akárki ötlete is volt ez,nagy zseni az ürge. Hálistennek nagyon csendesek voltak mint mindig, úgyhogy jól kifogtam.

Hazamegyek, nézem a következő napot, és ott virít egy Düsseldorf. Ennek nagyon megörültem, bár az időpont rettentő szar volt, plusz mindenki dolgozott, meg én sem éreztem túl jól magam, mert a barátom hazahozott valami vírust Kuala Lumpurból és felváltva ültünk a wc-n hehe. Odaérve gondolkodtam mi legyen és mivel jobban éreztem magam, plusz a nap is valami furcsa okból kifolyólag hétágra sütött, vonatra ugrottam és már mentem is le Kevelaerba. Bogi meg Peti akkor szálltak le mikor én felültem a vonatra, és pont akkor értek az állomásra mikor én. Hazafele menet megálltunk egy vásárlásra, majd kiültünk a napra sörözni (éljen Európa mikor ramadán van), majd pedig hazafelé úton vételeztünk egy másfél kilós dönert(fejenként,mért mit gondoltál), és azt Petiéknél be is toltuk. Mivel ők mindketten reggelesek voltak, és este 10 körül Bogi minden második mondat után bealudt a kanapén, így inkább aludni tértünk, hogy frissen (lószart) keljünk reggel 5-kor. Ők kisebb reggeli pánik után dolgozni indultak, én meg vissza Düsseldorfba, reggel 7-re a hotelban is voltam. Még pont volt időm hogy visszafeküdjek aludni 4 órára, aztán irány vissza Dubai. (Petinek ismét köszönöm a szállást)

Ezután a düsseldorfi móka után kaptam két offot, majd következő reggel csörög a telefon, Velencébe kell menni.

Innen folyt köv.