Szóval ott tartottam hogy megérkeztünk Új-Zélandról.

Nem volt még nagyon késő, ezért a kapitány javaslatára felkerekedett a csapat egy közös vacsorára Ausztráliában is, a 3 nappal korábbi thaiföldi mintájára. Az osztrák kapitány annyira megörült hogy magyar vagyok, hogy egész este a magyartudását csillogtatta (ami egészen sok volt neki, mert azt mondta 8 évig magyar barátnője volt, és kívülről fújta a Balatonmenti települések neveit, és hibátlanul mondta ki hogy Székesfehérvár,ki a fene számít erre Sydneyben ugye...).

Egy grill étterembe vitt minket, aminek a lényege az hogy befizetsz 30 dollárt, és választasz a pultból egy akkora steak-et amekkorát nem szégyellsz (én nem vagyok szégyellős ha ilyesmiről van szó), azt megkapod, és oda lehet fáradni a grillrácshoz és olyanra sütöd magadnak egy pohár bor/sör mellett amilyenre csak akarod, köret saláta svédasztal jelleggel az árban. Namármost olyan irgalmatlanul bezabáltunk, hogy utána teljesen befáradtam, és még útközben a hotel fele ezek bevonszoltak sörözni egy helyre. Az orosz meg az ukrán lánnyal viszonylag hamar leléptünk mivel másnapra városnézés volt tervben,meg ki akartam fogni Nemot, ilyesmi.

Ezért elhatároztuk, visszatérünk a hotelbe, és ezzel a lendülettel eltévedtünk.Ennek tetejébe elkezdett szakadni az eső, még jó hogy volt hozzá kb 30 fok, én a magassarkúmban élveztem a témát kifejezetten.

Másnap a baromi gagyi turistabuszt vettük igénybe, amiről kiderült nem is olyan gagyi,sőt a legjobb megoldás ha csak 24 órád van.Az úgynevezett Hop-on Hop-off busz 34 megállóban állt meg,24 órás jeggyel ott szállsz fel meg le ahol akarsz, és 20 percenként jön a következő. Na ez nekünk baromira megfelelő volt, egész nap a várost jártuk, és annyira el voltunk foglalva hogy nem vettem észre hogy az ausztrál naptól rákvörösre égett a fejem, ami a gépen a sminkkel baromi csinosan mutatott mondhatom. Délutánra járván kitaláltuk hogy mivel a jegy érvényes egy másik buszra is ami a világhírű szörfös beachre visz,így ki ne hagyjuk azt sem. Így átszálltunk és Sdyneyből ki, Bondi Beachre le. Nem sok időnk volt meg a víz is hideg volt, és a nagy fényképezkedés közepette elkapott egy kapitális hullám, ami feláztatta a farmerunkat térdig, plusz másfél kiló homokot hagyott a nadrágszárban belül. Az ukrán lány nem nagyon akart eredetileg sem lemenni a homokba, de meggyőztük hogy egyszer élünk, mit neki egy kis homok.

Nap végére hullák voltunk, este beesetem az ágyba,másnap reggelre meg volt beszélve hogy Botanic Garden. Na ezt a többiek már nem bírták, és nem jöttek, én elkolbászoltam a környéken, és összefutottam a spanyol kollégámmal, akivel lementünk az Operaházhoz ebédelni. Ezek után a hotelban azt gondoltam hogy alszom pár órát, aha,sssse. Mivel hiába forgolódtam, mérgemben beraktam egy filmet és megnéztem, aztán felöltöttem a kis piros kalapom és újabb 9 óra móka és kacagás után már Bangkokban is voltunk.

Mikor odaértünk éjjel 2 volt ottani idő szerint (meg ne kérdezze valaki hogy európai idő szerint vagy ausztrál idő szerint mennyi....),3-kor dőltem be az ágyba, és reggel 8-kor hív az ukrán csaj, hogy fél órám van hogy a lobbyban legyek, megyünk elefántagolni.

Hát mondom mi bajunk lehet,de olyan hulla voltam hogy alig vonszoltam magam.Kerítettünk a hotelban egy sofőrt aki elszállított minket az Elephant Village-be, és a beígért 25 perces elefánttúra helyett kb 15 percig vittek körbekörbe egy faluban....na mindegy,ezt is kipróbáltuk, határozottabban szimpatikusabb járása van az elefántnak mint a tevének. Odafele a sofőr megállt egy helyen ahol 800 pénzt akartak a Floating Marketért elkérni, de mivel nem álltunk kötélnek, ezért a visszaúton hirtelen eszébe jutott a sofőrnek egy másik hely ahol már csak 400-ért ajánlgatták ugyanazt a csónakos utat, amit 350-re módosítottunk, és még egy kókuszt is kaptunk hogy nehogy kiszáradjunk az úton.

Így aztán csónakba szálltunk,ami egy kókuszfarmon tett ki.Ott elmagyarázták hogyan vonják ki a cukrot a kókuszból, meg is kóstoltatták velünk, az orosz csaj nem merte megkóstolni, mondtuk te hülye vagy, ezek ebből élnek, gondolod megmérgezik a turistákat??? Az utat tovább folytattuk a kis csatornákon,egy vénséges vén thai nénitől vettünk némi friss gyümölcsöt, alkudoztunk képkeretre-nyári ruhára, aztán mikor a pénz elfogyott, mondtuk a jóembernek ennyi és netovább. Sofőrünk kitartóan várakozott ránk, és visszavitt Bangkokba.Akkorra már nagyon kopogott a szemünk, és én meg egy másik bátor vállalkozó szellemű csaj elmentünk egy helyi kajáldába enni.Mondjuk aközött amit kikértem és amit kihoztak, határozott különbség volt szerintem, de azért finom kaja volt, csak a végére annyira erős volt hogy utána még 2 napig nem éreztem ízeket.

Ezekután visszanyargaltunk a hotelbe, és 3 óra alvás után újabb 6 óra repülés következett.(A 3 óra alvásom kellős közepén csörög a telefon, valaki beleszól,heló,én vagyok.Mondom ki az az én, aki magyarul hív a hotelszobámban Bangkokban.Irene,a lakótársam volt, kérdezte nem megyek-e velük kajálni, innen hív lentről a lobbyból, most értek ide.) Dubai idő szerint reggel 6-re értünk ide.Nem akartam lefeküdni, mondván hogy akkor este kelek és éjjel nem lesz alvás, így aztán zombiként tengtem-lengtem a lakásban délután 5-ig.Néztem valami filmeket amikre egyáltalán nem emlékszem, úgy általában, a napnak felére nem emlékszem, az se teljesen tiszta hogy pontosan mit beszéltem apuval telefonon. Délután 5-kor nem bírtam tovább és 16 óra alvással koronáztam meg a túrát.

Másnap erősen semmittettem,este meg a lakótársammal elmentünk a Madinat Soukba vacsorázni, ahol egy mojito meg egy hatalmas sült marhaborda mellett és a Burj Al Arab kivilágított vitorlája társaságában megvitattuk az élet nagy kérdéseit.Ma be kell mennem a fizumért meg pár dolgot elintézni, mosni meg bepakolni, mert holnap reggel irány München.