Csillag

Néha olyan furcsa hogy valakinek az ami nekem természetes, az teljesen érthetetlen vagy furcsa. Minap beszélgetek egy amerikai lánnyal, és valahogy arról esett szó hogy itt a légkonditól mindenki megbetegszik.Mondom neki, énis otthon voltam 40 fokos lázzal jópár napig.Erre néz rám, és mondja: az sok? Mondom hogy a pékbe ne lenne sok...erre azt mondja: az mennyi Fahrenheitben? Mondom honnan a viharból tudnám....erre közli hogy ők a Celsiust nem használják, és ő a 40 fokomból annyit ért mint én az ő Fahrenheit-jából. Jah, igen, erre nem is gondoltam.
Másik nap, ülünk a buszon a járat után, megyünk vissza a géptől az épületbe (érzed a különbséget, nem hi-viz-jacketben masírozol a rampán a gépek között magassarkú cipőben, és szakadó esőben-hóban-fagyban,hanem jön érted a busz,mondjuk az is igaz gyalog levágnál egy félmaratont a flaszteron, mert ez nem Weeze-méretű reptér...),szóval ülünk a buszon, ül mellettem az SFS (az olyan főnök aki hátul a turistaosztályon főnök), kis koreai lány, és egyszer csak azt mondja: azon gondolkodtam, vajon megérinthetném az orrod? Előszört azt gondoltam lehet valami koreai vicc és csak én nem értem, de aztán elkezdte mondani, hogy ő mindig ilyen tök jó egyenes európai orrot akart, de neki csak ilyen kis hülye ázsiai pisze nőtt. Mondtam neki ne búsuljon, baromi hülyén nézne ki az ő kis ázsiai arcán egy ilyen nagy egyenes orr, főleg ekkora méretben ami nekem nőtt. De azért mondtam neki hogy persze nyugodtan megfoghatja, és boldogan megnyomogatta, hogy basszus ebben van porc és nem olyan puha mint az övé. Hát mondom,neki ma ennyi volt a boldogság, meg nekem is, ki a fene gondolta hogy valaki az én nagy orromat szeretné, amiért engem kiskoromban mindig csúfoltak. Mindenkinek az kéne ami nincs.