Tegnap megtudtam miért mondták hogy az indiai járatok szörnyűek. Odafele nem volt gond, félház volt, elültek a seggükön.
Visszafele viszont teli volt, mindegyik mezítláb volt nem tudom milyen oknál fogva de inkább az lehetett hogy az egyik látta a másiktól és ezért ő is levette a cipőjét. És mindent akartak. Egyszerre akartak takarót meg mangólét jéggel (ha nem innád a jeges cuccot nem fáznál baszki), meg egymásután a whiskey-ket.
Nekünk megtanították a szerviz tréningen hogy mondani kell milyen sörök vannnak, ehhez képest mondja a jóember beer,beer!! Mondom neki, van Amstel, Budweiser....erre a jóember: no, Beer,beer!!! A harmadik sor után mindig abból a sörből adtam amiből még a legtöbb volt, és a legnagyobb az hogy nem tudod eldönteni hogy mit akar.
Már hallottam a híres indiai fejbillegetésről, de most láttam is. Kérdezel tőle egy eldöntendő kérdést,igen vagy nem. Erre oldalirányba bólogat.Billegeti a fejét és vigyorog.És ebből döntsd el hogy ez most igen vagy nem.
Egy nyanya meg majdnem élve megfojtott mert nem kapott azonnal takarót, mivelhogy a gépen fellelhető összes személyzet a kabinban szolgálta fel a vacsorát-innivalót,és be voltam szorítva két trolley közé.És azonnal a főnökömmel akart beszélni. Én indián kézjelekkel Purser értésére adtam hogy kéne hogy odajöjjön, mondtam neki hogy hozzon egy takarót a kedves hölgynek mert különben itt akasztás lesz, és nem egyértelmű hogy ki fog akasztani kit.
Esküszöm, a 45 perces Doha sokkal jobb volt mint ez.
De hát erre a hónapra vége az odavissza mókázásnak, holnap végre indulás Münchenbe.Sapi,sál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.