Csillag

Mondják, új év, új élet....

Január 4-én este 23.30-kor szálltam le Dubaiban. A délutáni hideg bécsi időhöz képest kellemes langyos idő fogadott.

Bécsbe aggódva érkeztünk.....ember legyen a talpán aki becsomagolja az életét 50 kg-ba....ennyit hozhattam ugyanis magammal. Előző nap el is tört a mécses mikor a szívemnek kedves dolgaimat pakoltam egyenként ki a mérlegen lévő bőröndből. Hogy szép legyen a kezdet (ha emlékszünk még az írországi kalandokra,én nem szeretek egyszerűen utazni...), este 10kor leszakadt a legnagyobb bőröndöm füle.  Végül 2 db 25 kilós bőrönddel indultunk el, plusz egy 7 kilós kézipoggyásszal (Aha, 11....de igyekeztem olyan könnyedén vinni mintha csak 7 lenne.) Bepakoltam továbbá egy extra bőröndöt, gondolván, vigyük el, és meglátjuk mi lesz.Legfeljebb kifizetem... Amikor odaértünk, a kedves Emirates egyenruhás hölgy megnézte a jegyem, és közölte hogy nem lesz semmi gond....amikor a check-in pulthoz értem, és kezdtem volna a kishölgynek magyarázni a bizonyítványom, a piros kalapos hölgy felhívta a pulttól, kishölgy mosolyog és becsekkolja az extra bőröndöt is. Ez volt az első benyomásom. Idézzük fel mi volt amikor a Ryanairrel repültem ki a bázisra??? A check-ines lány közölte hogy valami tévedés van mert nem vagyunk személyzeti jegyre foglalva....fél óra telefonálgatás következett hogy elvihessük azt a csomagot elvileg le volt foglalva.

A flight nagyon nyugis volt, Boeing 777-el jöttem, hatalmas, kecses,gyönyörű. Szerviz pazar, személyzet kedves és előzékeny, még a félóra késést is megbocsátja az ember ezek után. A járat közben barátságot kötöttem a szórakoztatóipari csodával a széktámlában (értsd, nem mertem megnyomkodni a gombokat,aztán megnyomkodtam és nem tudtam visszacsinálni...aztán visszacsináltam valahogy de nem tudtam hogy....tipikus nő,megy nekem az ilyesmi.)

Aztán feltűnt a futómű kameráján a kifutópálya és Dubai, és pár perc múlva már gurultunk is. Azt mondták hogy keressek sárga egyenruhásokat, hát én kerestem, mentünk ott folyosókon fel,le,lifttel, megint folyosón, kicsit összeszartam magam, egyrészt hogy mi van ha nem várnak ezek a sárga emberek (nem volt világos hogy az ember lesz sárga vagy a ruha), másrészt meg hogy ez nem egy Weeze Airport vazzeg.

Aztán egyszercsak ott állt egy lány egy táblával, és rajta volt a nevem.Jött még pár másik ember, és ez a sárga nő elvitt egy félreeső pulthoz, ahol egy nagy fehér lepedőbe burkolózott 200 kilós férfi azt mondta nézzek bele ebbe a csőbe. Retina-szkenner.

Ezek után a sárga nő elvitt a vízumos bácsihoz, ő is ágyhuzatot viselt, nem tudtam eldönteni hogy elhozta mikor kelt, vagy már oda készülődik ilyen kései órán. Ez a lepedős belecsinált egy PÖCSétet az útlevelembe, és a sárga nő elvitt egy helyre, ahol a fóliába burkolt bőröndjeim mosolyogva mentek körbekörbe. Feltettem a 4 bőröndöt a tologatóra, ezáltal 72 kilónyi súlyt mozgattam....na jó, valójában követtem a kocsit amerre ment mert útvonalat módosítani az én súlyommal esélytelen volt. Akkor elmentünk egy irodába, ahol adtak egy nagy barna borítékot papírokkal, meg egy lakáskulccsal, és kulcsért cserébe begyűjtötték az útleveleinket. Hinnye mondom ennek fele se tréfa, ideértem egy arab országba és egy vadidegen ember elcsomagolta az útlevelem....azért ha ebbe belegondolunk, akkor a természetes mosoly egy pillanatra megszűnik.

Akkor jöttek kicsi sötét színű indiai(???olyasféle...) emberek, azt mondták hogy ők a sofőrjeink, és menjünk velük. Engem meg két másik szerb lányt beültettek csomagostól egy nagy fehér autóba, és a kis indiai kitett egy nagy fehér mecset és egy magas blokkház között. (Na jó, a ház előtt.)

Ott a portás (én inkább azt mondanám recepciós) adott egy ugyanolyan tologatós izét mint a reptéren, és közölte hogy akkor 3. emelet.Fellifteztem a totál steril, szürke márványszínű házban a harmadikra, és megkerestem a lakás számát. Imádkoztam hogy ne valami pakisztáni vagy bantu lakótársat kapjak, nem mintha bajom lenne bármelyikkel, csak hát ugye minél jobban különböztök annál nehezebb összeszokni. A folyosón találkoztam egy sráccal, kérdezte, te vagy az új lány a szomszédban? Egy nagyon jó barátommal fogsz lakni. Bekopogtam, erre kinyitja egy mosolygós lány, és azt mondja magyarul: beszélsz magyarul?? Én köpninyelni nem tudtam, mondom nanáhogy persze, erre azt mondja, az jó, én is magyar vagyok. Ezzel a lendülettel elkapja az egyik bőröndömet és kezdi befele vonszolni.

A szobámat nem hittem el, lehet benne angol keringőt táncolni akkora, berendezve, nyílik belőle egy saját fürdőszoba. A lakótársam benéz, mondja, menjek van hideg víz meg narancslé, ha éhes vagyok egyek bármit teli a hűtő. Szétnézek a szobámban, a sarokban hatalmas szatyrok: vadiúj étkészlet, evőeszközök, poharak, bögrék, edények, vasalódeszka, seprű,lapát, mosogatószer, wc-kefe, ruhafogasok....egyszóval minden ami kezdéshez kell. A komódon csomag: müzli, tej, kekszek, porleves, ásványvíz, kávé, tea, cukor.....Lássuk mit adott annak idején a Ryanair:             ....igen, ezt mind. Hozáátenném, a reptéren a nő azt mondta hogy nagyon fontos: amint a lakásokba érünk, mindenki telefonáljon haza, a cég állja a számlát 40 dirhamig. A barna boríték tartalmaz minden információt az elkövetkező napokról.

Első éjjel nem aludtam: itt voltam Dubaiban, visszafordulás nincs mert nincs útlevelem, de van helyette magyar lakótársam, és minden meg van szervezve, nincs okom aggódni. De azért az idegen ágy, az egy darabig idegen ágy marad.